Lassan tíz éve a Katona József Színház társulatának tagja, aktuálisan a Kamrában kelti életre Térey János Káli holtak című regényének hősét, a zombikat és önmagát is nagy kedvvel marcangoló sztárszínészt, Alexet. Ennek kapcsán kérdezte a Marie Claire. Lapszemle.

A teljes interjú a Marie Claire-ben olvasható.

A kérdésre, önazonos tud-e maradni, Tasnádi Bence kifejtette: „Abban nagyon hasonlítok a Káli holtak főhősére, Csáky Alexre, hogy engem ez felőrölne. Nem tudnék például olyan dolgot reklámozni, amit nem használok, vagy csak azért használni, mert fizetnek érte. Kaptam már ajánlatot sampon és vegán snack reklámozására is, de udvariasan nemet mondtam. Persze az sem jó, ha mindig mindent elutasítasz, mert akkor egy idő után nem hívnak. Fenyegető érzés, hogy emiatt kikophatsz a köztudatból.

Alex egyik nagy színházi sikere, amellyel szeret dicsekedni, hogy eljátszotta Hamletet egy olyan előadásban, amelyet csak a „trianoni Hamletként” emlegetnek. És amivel sem a jobboldal, sem a baloldal nem tud mit kezdeni – mint azt megtudhatjuk. A kérdésre, játszott-e hasonlóan megosztó darabban, azt felelte: „Az Olaszliszkai című előadás ilyen volt. Az olaszliszkai lincselést feldolgozó darab Borbély Szilárd drámája alapján készült, Máté Gábor rendezte. A sajtó egy része nem nézte jó szemmel, a fő ellenérv az volt, hogy minek kell már ezt a tragédiát felemlegetni. Ezen a véleményen volt a helyi önkormányzat is, de amikor a színház meghívta őket az előadásra, látták, hogy semmi kegyeletsértő nincs a darabban, komolyan veszünk egy társadalmi problémát, semmi nincs elbagatellizálva. A színházlátogatás olyan jól sült el, hogy az önkormányzat végül megvendégelte a társulatot Olaszliszkán.”

Arról szólva, mennyire lett „profi színész”, úgy vélekedett: „Úgy érzem, olajozottabban megy már (a munka). Belépek a díszletbe, és tudom a dolgom. Az idegrendszerem bekapcsol az aktuális szituációban. Csak a délutáni alvás szokott problémát jelenteni, ha hatkor ébredek, és így indulok el biciklivel a színházba. Ilyenkor kicsit még lepedékes az agyam, nehezebben szedem össze magam. Ha nagyon kimerült vagyok, jobb nem ledőlni délután, mert fáradtabban ébredek, mint előtte voltam.”

Azt is elárulta, szüksége van pár órára, hogy letegye a munkát: „A Káli holtak este 11 körül ér véget, ilyenkor hajnali kettő előtt nem igen alszom el. Az idegrendszerem nem enged. Volt, hogy hazamentem fél egy-egy körül, lefeküdtem, és még rángatózott a lábam, fölnevettem, fölsírtam, annyira pörgött az agyam. (…) Szeretem az éjszakai büfééletet, akkor is, ha csak egy páran maradunk. Nagyon bensőségdes tud lenni. Jó dolog kimerülten azt érezni, hogy megérdemled a lazítást. Jó ilyenkor kiengedni, ülni a társaságban, nem is kell mindenáron beszélni, elég hallgatni, és kortyolgatni az italodat. Ez a napom fénypontja.”

Arról is szó esett, esett-e már ki szerepből színpadon: „Szerencsére olyan helyzet nem volt, amiből ne tudtam volna talpra állni. Ha hibázom, dühös leszek magamra, ilyenkor nem kiesem a szerepből, hanem megsarkantyúzom magam, és megyek előre.”

A teljes interjú a Marie Claire-ben olvasható.