“Tíz éve a Katona József Színház oszlopos tagja, zenész, friss házas és a várva várt évad első bemutatójának főszereplője. A darab róla szól” – írja Tasnádi Bencéről a Kultúra.hu. Gáti Katalin Teodóra kérdezte.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, mi lett volna, ha nem színész lesz, azt felelte: “Kacérkodtam a szociológiával, de ahogy magamat ismerem, nem hiszem, hogy elvégeztem volna, vagy nem is tudom, hogyan helyezkedtem volna el. Azt hiszem, nagyon elveszett lennék a színészet nélkül.” Saját bevallása szerint Tasnádi Bence egy őrlődő, kételkedő, nyughatatlan manus, amilyen a készülő Káli holtak Alexe: “De amúgy huncut ember vagyok, és keresem is a huncut emberek társaságát.”
Azt is hozzátette: “A Katonában töltött tíz év jelentős muníciót adott a pályára. Megtanított arra, hogy ha szorgalmasan dolgozom, az átsegít bizonyos nehézségeken, de mindenekelőtt megnyugtat. Kezdetben sokat szorongtam a másnapi jelenet próbáitól, mit fogok mutatni, hogyan fogok helytállni, meg tudom-e ugrani a lécet. Közhelynek hathat, de rájöttem: ha a szorongással töltött időt gyakorlásra fordítom, és ötletekkel, ajánlatokkal érkezem, attól nagyobb biztonságban érzem magam, és úrrá tudok lenni a kiszolgáltatottságon. Emlékszem, a Katona első éveiben az is megfogalmazódott bennem, hogy nem akarok elégedetlen színész lenni. Azt akarom, hogy igenis gondolkodjanak bennem, akarjanak velem dolgozni, és ne legyen az, hogy 50-60 évesen majd magyarázom a bizonyítványom, miért nem használtak eleget. Illetve egyáltalán nem szeretek rosszat mondani senkiről, már nem bosszantom magam azon, ha igazságtalannak tartom a leosztást. Mindenki csinálja a dolgát úgy, ahogy tudja, és engem is hagyjanak békén. Szűk körben persze elmondom a véleményemet, de nem állok bele senkibe nyilvánosan. Sőt egyáltalán nem foglalkozom másokkal, nem hasonlítom össze magam senkivel, mert időpocsékolás.”