Január 8-án mutatta be a tatabányai Jászai Mari Színház Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor című művét Fehér Balázs Benő rendezésében.
Ajánló a darab elé:
Ebben az orosz kisvárosban nincsenek titkok. A kiskapuk, a hálapénzajándékok és a hatalommal való visszaélés minden formája természetes része a mindennapoknak. A városvezetők egymás kezét mosva tartják fent a közhigiéniát. Mindez zökkenőmentesen működik, amíg be nem fut a hír, hogy kormányzati ellenőr érkezett Szentpétervárról. Erre felbolydul a város.
A hatalmasok pillanatok alatt próbálják elsikálni hosszú évek mulasztásait és túlkapásait, a megkárosított polgárok pedig felbátorodnak: végre hangot adhatnak sérelmeiknek.
Attól, hogy a bűnösök revizoruknak épp egy náluk is nagyobb szélhámost hisznek, lesz a darab egyedülállóan szórakoztató fricska és másfél évszázada érvényes társadalmi szatíra.
A rendező szavaival a produkcióról:
“Dosztojevszkijjel ellentétben Gogol nem szereti a karaktereit. Különös pontossággal átlátja gyarlóságaikat és kegyetlen humorral leleplezi azokat. Kiábrándult, cinikus és éleslátó. Nagyon sokoldalú író, sok műfajban alkotott érvényesen. A korai elbeszélései éppanyira izgalmasak, mint a drámái, vagy a Holt lelkek” – fogalmazott Fehér Balázs Benő a Pesti Műsornak.
Saját bevallása szerint elkezdtek érdekelni a figurák, megszerette A revizor humorát, és nagyon örül, hogy megrendezte: “Ez a darab csábítja az embert, hogy politikai komédiát csináljon belőle, hiszen a korrupcióról is szól. Miközben dolgoztunk rajta, nekünk is sok aktuálpolitikai analógia jutott eszünkbe, de azt éreztem, hogy az eltakarhatja a darab mélyebb rétegeit. Jobban érdekelt a szereplők hiúsága. A hatalom a pénz és a hírnév bermuda háromszögében élik az életüket, mert nem rendelkeznek valós értékrenddel. Kizárólag az érdekeik határozzák meg a viszonyaikat, és nagyon kisstílüek. A nyomasztó az, hogy hatalmon vannak, és minden és mindenki tőlük függ. Most olyan helyzetbe kerülnek, amikor ők függnek mástól, és minden ravaszságuk ellenére, pont mert görcsösen ragaszkodnak a megszerzett javakhoz és mert félnek, hogy elveszthetik azokat, kiszolgáltatottak és hülyék lesznek.”
Arról szólva, hogy egy felnagyított légypapír a díszlet, ami ragad, kifejtette: “Devich Botond díszlettervezővel érzékileg akartuk megfogni a darab lényegét, és közben egy olyan közeget létrehozni, ami fizikailag is segíti a bohózati helyzeteket. A mocsáron, a lápon, valami posványon keresztül jutottunk el a légypapírhoz. Rászáll egy rovar, mert vonzza a színe és az illata, aztán nem tud lekerülni róla, talán fel sem ismeri, hogy haldoklik, aztán szörnyű kínok között elpusztul. (…) Mindenkinek kihívást jelentett a díszlet, mert ragad, és nincsen vízszintes pontja. Nem minden társulat tekintette volna ezt a körülményt izgalmas kihívásnak. Szerencsére a társulat nyitott volt erre az ötletre, habár a főpróbahétre minden izületük fájt. Külön külön is izgalmas színészek, és remekül dolgoznak együtt. Jó volt velük.” A teljes interjú itt olvasható. Szerző: Pavlovics Ágota
Anton Antonovics Szkvoznyik-Dmuhanovszkij, polgármester Kardos Róbert
Anna Andrejevna, felesége Danis Lídia
Marja Antonovna, lánya Litauszky Lilla
Luka Lukics Hlopov, iskolaigazgató Dévai Balázs
Hlopov felesége Bakonyi Csilla
Ammosz Fjodorovics Ljapkin-Tyapkin, járásbíró Végh Péter
Artyemij Filippovics Zemljanyika, kórházigazgató Honti György
Ivan Kuzmics Spekin, rendszergazda Figeczky Bence
Pjotr Ivanovics Dobcsinszkij, gazda Baksa Imre
Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij, gazda Király Attila
Ivan Alekszandrovics Hlesztakov, fővárosi hivatalnok Mikola Gergő
Szvisztunov, rendőrkapitány Maróti Attila
Vlasz, pincér Megyeri Zoltán / Töreky Zsuzsa
Olga, polgár Tankó Erika
Hrisztyian Ivanovics Hübner, orvos Onda Sándor
Alkotók
Zeneszerző Józsa Tamás
Díszlettervező Devich Botond
Jelmeztervező Szakos Kriszta
Dramaturg Gábor Sára
Rendező Fehér Balázs Benő
Az előadás weboldala →http://www.jaszaiszinhaz.hu/darab.php?id=241