Aranyélet meccsről, hazáról és maradásról, Bödőcsről is szó esik a 24.hu interjújában Thuróczy Szabolccsal. Lapszemle.

„Nem állítom, hogy visszajutottunk az egypártrendszerbe, az viszont tény, hogy egyre jobban ütnek ezek az egyértelmű, mégsem szájbarágós mondatok. Jó, demokrácia van, nyilvánvaló, de ragacsos, légypapíros ez a demokrácia: repülj, repülj csak nyugodtan, de azért tízcentinként ott egy légypapír, úgyis beleragadsz, és vergődhetsz is nyugodtan” – ezt gondolja a mai Magyarországról Thuróczy Szabolcs, aki szerint egyre inkább A tanú világában élünk. 

Arról is beszélt, hogy a Pintér Béla Társulatának 25 éve tagja, itthoni csúcsnak tartja a csapatot, és nem is tervez váltani. „Régen rengeteget jártam más színházakba, ma már ritkán, láttam, látok jó előadásokat, de a mieinknél progresszívebbeket alig, akkor meg minek váltanék?”

Döbbenetesnek tartja, hogy a független társulatnak „nulla forint támogatással is van közel annyi nézője, mint a mai Nemzeti Színháznak”.

„Csak hogy az anyagi lehetőségeket érzékeltessem: a színházi szakma egyik fele, a miénk olyan, mintha egy szanálásra ítélt ház aládúcolt erkélyén állna, a másik fele meg a Pesti Vigadó nagytermében” – szögezte le a színész.

Az alkotók megélhetési lehetőségeiről úgy fogalmazott: ha csak színházi. munkái lennének, szolidan élne meg és azok a kollégái, akiknek nincs módjuk filmezni, tévézni, küszködnek: „Ha megtudnád, hogy mondjuk a Katona József Színházban hogy keresnek a színészek, elsírnád magad. A belvárosi parkolóőr, aki bepöcköli az autód ablaktörlője alá a mikuláscsomagot a híd alatti húgyszagban, na, ő több pénzt visz haza, mint az a színész, akitől esetleg katarzist kapsz a színpadról. Szóval, ami az értékrendet illeti, van baj.”

Az interjúban Vidnyánszky Attila lemondásáról is szó esik és a Nemzeti Színházban történt balesetről: „Minél többet beszélünk róla, annál fontosabbnak, megkerülhetetlenebbnek hiszi magát. Engem abszolút nem érdekel, hogy marad vagy megy Vidnyánszky, felőlem maradhat akár 2040-ig is. Nekem az a fontos, hogy ha folytatnánk a Besúgót, Szász Juli tud-e majd úgy futni, mint azelőtt.”