Hamarosan a mozikba kerül a Cicaverzum, melyben főszerepet alakít, Ember Márk oldalán láthatjuk majd a Hogyan tudnék élni nélküled?-ben, játszik A mi kis falunk és a Hazatalálsz című sorozatokban, de szerepet kapott a Nemzeti Filmintézet támogatásával megvalósult Aranybullában és a Hunyadiban is. Színpadon az Utas és holdvilágban, valamint A dominógyilkosságban szerepel, emellett pedig gyakran szinkronizál. A WMN kérdezte.

A teljes interjú itt olvasható: wmn.hu

Törőcsik Franciska elsőként arról beszélt, hogy a karantén hatására az egész szakma kénytelen volt lelassulni, így Franciska is, aki így bizonyos szempontból megtanulta felértékelni a lehetőségeket:

„(…) Talán jövőre, a »Hogyan tudnék élni nélküled?« forgatási munkálatainak befejezése után – ha nem talál meg egy újabb projekt közben – lesz alkalmam kicsit megint lelassulni, befelé figyelni. Ezzel együtt a hozzáállásban sikerült beépítenem egyfajta nyugalmat a mindennapokba, a szemléletet, hogy nincs baj, nem dől össze a világ, még akkor sem, amikor úgy tűnik.”

A kérdésre, vannak-e pillanatok, amikor meg meri engedni magának, hogy valami nehéz legyen és fájjon, azt felelte: „Néha muszáj. Az elfojtásból mindig csak nagyobb baj származik. (…) Egy életen át tanulja az ember, hogyan lehet ezt jól csinálni, hogy asszertívan, másokat nem megbántva kommunikáljon. Az évek során megtanultam, hogy az én lelki alkatommal, külsőmmel, helyzetemmel a világban hogyan érdemes működnöm, mit nem előremutató csinálnom, mik azok az eszközök, amivel el tudom juttatni az üzenetemet másokhoz. Ez egyfajta tudatosságot adott, és azt hiszem, kezdem megtalálni a helyem a világban, bármilyen nagy szavak is ezek” – fejtette ki a színésznő.

Franciska azonban nem csak ebben változott. Már évekkel ezelőtt is nyilatkozott arról, hogy a magyar színészek nem pusztán az alapján vállalnak el egy-egy munkát, hogy tetszik-e nekik az adott szerep, hanem sokkal körültekintőbben kell eljárniuk. Meg kell vizsgálniuk, hogy milyen megítélése lesz az adott produkciónak, ki adja hozzá a nevét, milyen plusz jelentéstartalommal bír az adott munka.

Korábban sokkal görcsösebben állt ahhoz, hogy vajon mire mond igent és mire nemet. Az elmúlt időszakban azonban láthattuk az Aranybullában, ami az első tévésorozat volt, amely a Nemzeti Filmintézet által elindított televíziós pályázat segítségével valósult meg. Az Intézet 692 millió forinttal járult hozzá a produkcióhoz, de Franciska a 10,5 milliárd forintból megvalósuló Hunyadi című történelmi sorozatban is szerepet kapott.

„Próbálok ebbe az egészbe belelazulni, mert vagy itt hagyom az országot és új életet kezdek, vagy a saját értékrendemet képviselve megpróbálok jó döntéseket hozni. Az »Aranybullára« annak idején igent mondtam, és a mai napig nem bánom. Jó volt dolgozni Lacival (Kriskó László rendező – a szerk.), az alap egy jó forgatókönyv volt. Tévésorozat készült belőle, amiből film is lett volna. Szívesen csináltam, és a visszaigazolásokból is az jött vissza, hogy a játékomban ez visszaköszönt.  Egy színésznek sok dologra nincs ráhatása, és sajnos nem is igazán tudjuk már a helyükön kezelni a dolgokat, az indulatok minden irányból nagyon erősek, amit megértek” – nyilatkozta Törőcsik Franciska.

Szerinte ettől mindenki szenved a szakmában: „Mindenki állandóan figyeli, hogy ki mit vállal, jelen van egyfajta félelem. Van olyan alkotás, amit jobban elfogad a közvélemény, kevésbé vált ki indulatokat, vagy szerencsésebben alakulnak a kommunikációs dinamikái, és van, aminek kevésbé. Nagyon szomorúnak tartom, hogy arra érdemes emberek nem kapnak támogatást, és helytelennek tartom. Színészként, emberként egyébként egy jobb világban ezzel nem kellene foglalkoznom. Sok dologra mondok nemet, folyton mérlegelek, átgondolom, hogy mi az, ami nekem belefér, és ennek mentén hozom meg a döntéseimet. Ha ez valakinek nem tetszik, elfogadom.  Nekem az a legfontosabb, hogy magamhoz legyek hűséges, és saját magam számára hiteles maradjak. (…) Néha azt érzem, hogy három ember életét élem egyszerre, ez egy olyan felfokozott létezés, ami nyilván nagyon le is terhel, de rengeteget lehet általa fejlődni, és fel is gyorsítja a változás tempóját.”