„Ez a munka szerelem volt első látásra” – Tóth Ágnes jelmeztárvezető válaszolt
2020. augusztus 15., szombat 06:10
Jelenleg nyolc öltöztető munkájáért és több tízezer jelmez sorsáért felel Tóth Ágnes, a szegedi színház jelmeztárvezetője. Szenvedéllyel végzi a hivatását a színfalak mögött, közel negyven éve a takarásban. A Délmagyar.hu kérdezte.
Még 19. évét sem töltötte be Tóth Ágnes, mikor 1983-ban a Szegedi Nemzeti Színházban öltöztetőként kapott állást, két év múlva már jelmeztár vezetőhelyettesként folytatta a teátrumban, ahol 1996 óta jelmeztár-vezetőként tevékenykedik. Rajongva szereti hivatását, munkásságát Varga Mátyás-díjjal és Pro Theatro-díjjal is méltatta már a színház vezetősége.
„Szerelem volt első látásra. Mikor idekerültem, az idősebb kollégák néhány hónap után azt mondták rólam, hogy már beleszagoltam a Mastix-ba. Akkor nem értettem, de később megtudtam, hogy az egy ragasztó.
Valóban itt ragadtam” – mondta a Délmagyarnak.
A színház épületének 7 helyiségében sorakoznak az aktuális és a repertoáron tartott előadások jelmezei és azok a darabok, amelyekre bármikor szükség lehet (estélyi, frakk, koktélruha). Emellett 5 további raktárhelyiségben tárolják a korábbi produkciókból megmaradt maskarát.
„A lányoknál a huszonegyezredik, a fiúknál pedig a huszonkilencezredik jelmeznél tartunk jelenleg.
Ám van olyan jelmezsorszám, amely alá húsz jelmez tartozik. Mikor idekerültem, azt mondták, hogy az Operaház után a Szegedi Nemzeti Színház rendelkezik az ország második legnagyobb jelmeztárával. (…)
Mikor egy jelmezt a kezembe veszek, rögtön feltolulnak bennem az ahhoz kapcsolódó emlékek, és a szívem szakad meg, ha selejtezni kell”
– mondta Tóth Ágnes, aki a varroda mellett kapcsolatot tart a jelmeztervezőkkel is. Egy jó jelmeztár-vezetőnek nagyjából az egész készletet fejben kell tartania, hogy javaslataival segíteni tudja a tervezők munkáját.
„A Szegedi Szabadtéri Játékokon a Carmenben öltöztettem Budai Líviát. A gyorsöltöztetésnél összegabalyodott a mikroportja a trikójával. Nem volt idő, széttéptem a trikót. Mikor kijött a következő jelenetről, annyit mondott:
„tudjátok, a művészetünk nélkületek semmit nem érne”.
Elmondhatatlanul jólesett, persze ez csak egy példa a sok közül” – hangsúlyozta.
Fotó: Karnok Csaba