Az alábbiakban Kovács Géza, a Mesebolt Bábszínház igazgatójának írását közöljük, amelyeket eljutatott a szerkesztőségünkhöz a kedden elfogadott új magyar törvény kapcsán.

Útban Szombathely felé hallgatom Baráth Emőke és Philippe Jaroussky Pergolesi felvételét. Egy szoprán és egy kontratenor hang. A tökéletes harmónia isteni hangzata. Odakint fut a táj, fogynak a kilóméterek. Viharos felhőkön át, átsüt a nap, sárgállanak a repceföldek, az útszéli erdősávok már zöldbe borulva. Az egészet beborítja, körbeöleli a két hang, s Pergolesi zenéje. Megrázó, felkavaró pillanat. A Teremtő szándéka szerinti pillanat, a felismerés esélyét adó pillanat.

Ha a Teremtő akaratát, mint legfőbb rendező elvet elfogadom, s elfogadom, akkor világunk sokszínűsége a harmóniában, a diszharmóniában az ö akarata szerinti elrendelés.

A világ sokszínű. Benne a természet végtelen formái, színei, folyamatai. Az emberi nem változatossága. Mind ebből az akaratból eredeznek és virágoznak, simulnak egymásba, mint a Pergolesi mű hangzatai.

Ez a szándék teremtette a bennük létező különbözőségeket és hasonlóságokat. Ez a szándék teremtett nőt és férfit, s a kettő között bolyongó lelkeket.

E szándék szerint vagyunk feketék, fehérek, sárgák…sokszínűek, e széndék szerint vagyunk hetero, homo és biszexuálisak, vagy legalább is az ö fejbiccentésével. Minden ebből a bőkezű adakozásból, teremtési vágyból táplálkozik, s ezt az akaratot nem kérdőjelezheti meg semmilyen földi hatalom, szervezet. Minden az ö szándékai szerint vagyon.

Ez akarat kell, hogy kimondassa, minden jog és kötelezettség azonos. Nem lehet a jog senkivel szemben sem szűkmarkúbb, sem bőkezűbb. E szándék szerint vagyunk egyenlőek előtte, s minden más hatalom előtt.

Útban Szombathely felé szól Pergolesi, énekel egy szoprán és egy kontratenor hang egymásbaolvadva, tökéletes harmóniában.

Kovács Géza