Március 11-én Valló Péter rendezésében mutatták be a Pesti Színházban Tennessee Williams Pulitzer-díjas drámáját, a Macska a forró bádogtetőn című darabot. A rendezőt ennek kapcsán a 061.hu kérdezte.

Arról szólva, hogy Tennessee Williams főiskolás kora óta az egyik kedvenc írója, elárulta, mi volt az első találkozása Williamsszel: „Két hullámban szerettük Tennesse Williams-et, először a múlt század ’70-es éveiben, mikor eljutottak ide ezek a darabok. Egy egészen másik világot tártak fel, de egyvalami nagyon észlelhető volt, hogy ugyanaz a kíméletlen kegyetlenség vezeti Tennesse Williams tollát, mint oly sok európai kortársáét: a kapcsolatok feltárásának egyfajta, szinte kendőzetlen nyíltsága. Az, hogy nem egy elködösített, elhazudott világ az övé, engem már fiatalemberként is nagyon vonzott. Aztán lett Williamsnek egy reneszánsza – mostanában nagyon sok Williams-bemutató van, én is rendeztem Üvegfigurákat, most pedig A macska forró bádogtetőnt. Úgy látszik, hogy erre a kíméletlen, nyers őszinteségre újra előre tört az igény.”

Egy klasszikus, többször adaptált darabról van szó, amelynek 1967-ben volt az ősbemutatója a Vígszínházban Ruttkai Évával, Darvas Ivánnal, Páger Antallal, a kétezres évek elején pedig látható volt a Pesti Színházban is. A kérdésre, miért vették elő újra ezt a művet ebben az évadban, kifejtette:
„Elég régóta úgy éreztük, hogy hiányzik ez a színfolt a palettáról, hogy kellene egy majdnem kortárs, félklasszikus amerikai dráma. Tavaly szinte kizárólag kortárs bemutatóink voltak, majd jöttek hozzá a klasszikusok: Shakespeare, Csehov, de azt gondoltuk, hogy ez egy olyan szín, ami a Vígszínházban mindig jelen volt, és jó, hogyha most is jelen van.”

Arról, hogy mik lehetnek a kulcsszavai ennek a darabnak: társas magány, elhidegülés, közöny, képmutatás, Valló Péter úgy nyilatkozott:
„A képmutatás mindenképpen. Mindenki folyamatos hazugságban él, amelyek mögött anyagi érdekek is húzódnak, mint ahogy manapság már megtanultuk, hogy sajnos nagyon determinálja a kapcsolatokat a pénz, vagy a pénztelenség. Itt éppen van pénz, de a pénz megszerzése a fő motiváció, és ebben aztán a képmutatás valóban kulcsszerepet játszik. Az egymás iránti bizalom elvesztése, vagy a bizalom megszerzése szintén olyan aktuális tények, amelyekkel a darab foglalkozik.”

Az előadásban Szilágyi Csenge, Brasch Bence, Hegedűs D. Géza, Igó Éva, Radnay Csilla, Telekes Péter, Zoltán Áron és Gados Béla lép színpadra. A darabot március 21-én és 31-én, április 12-én, 15-én és 30-án is láthatják a nézők a Pesti Színházban.

A teljes interjú itt olvasható.