Vilmányi Benett írói vágyakról, SZFE-ről: „Úgy éreztem, ledózerolják az otthonomat”

Idén két nagyjátékfilm főszerepében láthatjuk, de a színészkedés valójában már nem érdekli. Vilmányi Benett leghőbb vágya az írás: nemrég mutatták be a gyerek- és kamaszkoráról szóló „zenés stand-up” előadást a Jurányi Házban, amiből kiderül, hogy nagyon messziről érkezett a színházi világba. „Színészileg felszabadító, hogy ez az én történetem, ezért nem kell egy elképzelt lelkiállapotnak megfelelni” – mondja a 24.hu interjújában Vilmányi. Lapszemle.

1V1 / zenés stand-up címmel készült egy előadás a gyerek- és kamaszkoráról, amiből kiderül, hogy az értelmiségi, színházi közegtől nagyon távol eső világból érkezett. Ennek kapcsán Vilmányi Benett elmondta: „Hatodikos voltam, amikor bejöttek az iskolába számomra teljesen ismeretlen emberek, és arcra kiválasztottak pár gyereket egy hosszú casting-folyamathoz. Annak a végén kerültem be A hetedik kör című filmbe, a főszerepre. A forgatás előtt fociztam, és utána vissza is mentem, de nem tett jót a két hónap kihagyás, kiszorultam a kezdőcsapatból, ráadásul egyre inkább húspiacnak láttam a focit. Akkor lett egyértelmű, hogy drámatagozatos gimibe megyek tovább, mert mondták, hogy van ehhez tehetségem. Szóval nem mondanám csodának, hogy a színházi világban kötöttem ki, inkább véletlennek. De most már természetesen mozgok benne.”

A monodrámáról szólva, amit a Jurányiban mutatott be, elárulta, az egyetemen Zsámbéki Gábor nyomta a kezébe Jean-Paul Sartre elbeszélését, az Egy vezér gyermekkorát, inspirációnak egy jelenetfüzérhez, amit szélsőjobbos srácok egy napjáról csináltak: „Ötödikben arra gondoltam, hogy ebből fogok monodrámát készíteni, és lett is több szövegváltozat, de Gábor végül azt mondta, hagyjam Sartre-t, és írjam meg a saját sztorimat. (…) Még a főpróbahéten is alakítottam a szövegen. Elő kellett bányászni, hogy is volt az én benáculásom története. Végül teljesen leváltunk a Sartre-műről, de az a rész, ami arról szól, hogyan molesztált az egyik tanárom, onnan került át az előadásba. Annak a viszonynak vannak valós, az én életemre vonatkozó részei, de egy az egyben a történet nem igaz.”

A kérdésre, az-e a jó stand-up, ami rákérdez a műfaj működésmódjára, vagy kritikusan közelít hozzá, Vilmányi Benett elmondta: „Próbáltunk ezzel kísérletezni. Mikor elkezdek rasszista vicceket mondani, azon is röhögnek a nézők. Ez meg is lepett minket. (…) Azt is mondhatnám, ez egy Andy Kaufman-i hack. Vissza is hallom, hogy emberek úgy mennek haza, hogy nem tudják, a náculásom lezárt ügy-e, vagy most is meggyőződésből képviselem-e ezt a Jurányiban.”

Azt is elárulta, elsősorban írni akar: „Színészileg felszabadító, hogy ez az én történetem, ezért nem kell egy elképzelt lelkiállapotnak megfelelni. Nyugodtan mondhatom úgy a szöveget, ahogy most állok ezekkel a történetekkel. (…) Ha ideálisan alakulnak a dolgok, írni szeretnék és rendezni. Ez kábé egy éve kristályosodott ki bennem.”

Arról is faggatták, mennyiben mozgatja, hogy idén két új magyar nagyjátékfilm főszereplője lesz: „Thuróczy Szabolcs felhívott a minap, mondta, hogy valami berlini shortlistben benne van a közös filmünk, a Larry, és mennyire vágyna rá, hogy egy berlini török büfében zabáljunk ketten. Ez a gondolat engem is megmozgatott.
Viccen kívül, a Larry és a Vándorló levelek is fontos munkáim voltak, de a mostani felkérésekre általában nemet mondok. A további filmszerepekkel kivárnám azt, amíg már nem akarnak kamaszokat játszatni velem, mert kinőttem belőle, hülyén érzem magam tőle. Mindjárt huszonnyolc éves leszek.”

Már elvégezte az SZFE-t, amikor elkezdődött az alapítványi átszervezés és az egyetemfoglalás. A hallgatók tiltakozó akcióiba is hamar bekapcsolódott: „Ez is véletlenül alakult. Akciócsoport-gyűlést tartottak Sándor Dániel Mátéék lakásán, amire elmentünk Kemény Lilivel. Onnantól egyértelmű volt, hogy együtt kell agyalnunk azon, milyen akciókat csináljunk. A blokádban a Larry forgatása miatt nem tudtam részt venni, de úgy éreztem, ledózerolják az otthonomat. Szar volt végignézni.”

A teljes interjú ITT olvasható.