„A Kolibri ügye az „einstand-szerű” döntéshozatal példája” – Reakció Vidnyánszky Attila soraira

Az alábbiakban a Kolibri Színház egykori alkotói reagálnak arra a levélre, amelyet Vidnyánszky Attila címzett az elmúlt napokban Nagy Ervinnek.

Nem kívánunk hívatlan félként bekapcsolódni Nagy Ervin és Vidnyánszky Attila nyilvános vitájába. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy röviden reagáljunk, mivel a levélben a Kolibri Színház is szóba került, aminek jelenlegi igazgatóját éppen egy évvel ezelőtt nevezte ki – a társulat és a szakma tiltakozása ellenére – a kultúráért felelős miniszter: Hankó Balázs, velünk szemben.

Vidnyánszky Attila levelében többek között ezt írja:

„Először is a kampányotok ellenére a Kolibri megmaradt gyermekszínháznak az új vezetés alatt is, és egy éve mind a nézőszám, mind a jegyárbevétel jelentősen növekedett. Másrészt óvatosabban fogalmaznék a helyedben, amikor a ‘gazdasági bűnöző’ jelzős szerkezetet használod, mert eddig a Kolibri vezetőjével szemben megfogalmazott vádak egyike sem állt meg.”

Mindenekelőtt fontos leszögezni: sem Nagy Ervin, sem mi nem „kampányoltunk”. Szakmai érveket fogalmaztunk meg egy szakmailag elfogadhatatlan pályázattal szemben.

Feltételezhetően Vidnyánszky Attila nem ismeri részletesen Z. J. pályázatát, hiszen abban egyértelműen szerepelt: amennyiben gazdaságilag nem tartja fenntarthatónak az intézmény működését, akár felnőttszínházzá is alakítaná a több mint harminc éve sikeresen működő Kolibri Színházat.

Az, hogy egy évvel a kinevezés után ez most úgy jelenik meg, mintha puszta „riogatás” lett volna, finoman szólva is a tények hiányos ismeretére utal – más szóval: csúsztatás. Az, hogy a Kolibri (egyelőre) nem vált felnőttszínházzá, és nem lett az SZFE gyakorlóhelye – ahogyan az a pályázatban szintén szerepelt –, nagy valószínűséggel éppen a széles körű, jogos szakmai tiltakozásnak köszönhető.

A Kolibri elmúlt évének „jelentős” nézőszám- és jegybevétel-növekedésére vonatkozó állítás több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert eddig úgy tűnt, ez a mutató a levélíró számára – legalábbis az általa vezetett intézményben – nem elsődleges szempont. Másrészt, bár a Kolibri aktuális gazdasági adatait nem ismerjük, a nyilvánosan elérhető műsorterv alapján látható, hogy a színház tavaly májusban és szeptemberben gyakorlatilag nem játszott, előadásainak egy részét pedig a Lázár Ervin Program keretében „ingyen” érkező nézők látogatják.

Igy – ráadásul külsős, meghívott hakni-előadásokkal dúsított programmal – nem nehéz a nézőszám esetleges növelése.

Ugyanakkor érdemes a korábbi tényeket is felidézni: a Kolibri a hivatalos adatok szerint 2021/22-ben 95%-os, 2022/23-ban 100,6%-os, 2023/24-ben pedig 100,7%-os kihasználtsággal működött. Jogos a kérdés: mihez képest, és min kellett „jelentősen” növelni?

Az utolsó ponthoz kapcsolódva valóban fontos az óvatos és pontos fogalmazás – ahogyan a megelőlegezett felmentések esetében is. Maradjunk tehát a tényeknél: Vidnyánszky Attila szerint Z. J. kinevezése szakmailag és erkölcsileg is igazolható volt annak ellenére, hogy az általa korábban vezetett színházban feltárt gazdasági szabálytalanságok ügyében 2024-ben a minisztérium feljelentést tett költségvetési csalás, a számvitel rendjének megsértése és hűtlen kezelés gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen. 

E vizsgálat megnyugtató lezárása előtt Z. J. – az érintett intézmény korábbi, teljes körű felelősséggel felruházott vezetője – mégis újabb színház vezetésére kapott lehetőséget. Véleményünk szerint ez önmagában is jogos aggodalomra ad okot.

Hatvanegy munkatárs felmondása nem kampány.

A szakma széles körű tiltakozása nem félreértés.

Szakmai kérdésekre politikai lózung pedig nem válasz.

A Kolibri ügye a szakmai párbeszédtől való elzárkózás és az erőszakos “einstand-szerű” döntéshozatal példája.

Vidovszky György, Gyevi-Bíró Eszter, Nizsai Dániel