Novák Eszter oktatási rektorhelyettes asszony és Podlovics Lívia a Hallgatói Önkormányzat Tanulmányi és Kommunikációs Bizottságának elnöke részére írt levelet a Magyar Teátrumi Társaság.

Tisztelt Rektorhelyettes Asszony, Tisztelt Elnök Asszony!

Néhány napja levélben fordultak – többek között – a Magyar Teátrumi Társasághoz (MTT), kérve, hogy fogalmazzuk meg kérdéseinket, véleményünket a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) tervezett modell-váltásával kapcsolatosan illetve adjunk tájékoztatást a Palkovics László miniszter úrnál az átalakulásról tartott konzultációról (ezen a ponton csak mellékesen, segítő szándékkal jegyezzük meg, hogy az SZFE HÖK által az átalakulás okán kezdeményezett petíció címzettje prof. dr. Palkovics László, felsőoktatásért felelős államtitkár, mi az Önök helyében ezt a címzést kijavítanánk….).

Levelükre örömmel válaszolunk!

Válaszunkban nem álságos jogtechnikai és felületes aktuálpolitikai szempontokat említünk, hanem az SZFE átalakulásának lényegi kérdéseire koncentrálunk.

Ám még ezek előtt fontosnak tartjuk leszögezni, hogy az MTT-nek semmilyen jogi kompetenciája nincsen a kérdésben: az átalakulás jogszabályaiban hivatalos érintettségünk nincs, az MTT-nek, ahogy a korábbiakban, úgy a jövőben sem lesz semmilyen jogi viszonya az SZFE-hez. Az Egyetem nem tagja a Teátrumi Társaságnak, így az alapszabályunk által a tagjaink számára biztosított és elvárt érdekképviseletet sem tudjuk az SZFE felé ellátni. Véleményünk, meglátásaink azonban természetesen vannak.

A Magyar Teátrumi Társaság megalakulása óta hangsúlyosan azt az álláspontot képviseli, hogy a színházi és filmes felsőfokú képzés nyerje vissza régi rangját. Többek között a mi fellépésünknek köszönhető, hogy az előadóművészeti törvény immár előírja, hogy a kőszínházakban dolgozó színészek között magas arányban kell felsőfokú végzettségűeket alkalmazni. Nem mellékes megemlíteni, hogy a fenti szabályozást több, jelenleg is az Egyetemen tanító oktató ellenezte.

Legelőször is érdemes néhány, a magyar színházi társadalom által már széleskörűen ismert és vitathatatlan tényt megemlíteni.

Az SZFE infrastrukturális állapota, épületeinek, előadótermeinek minősége siralmas, a munka- és oktatási körülmények az Egyetemen gyászosak. Az Egyetem vezetése az elmúlt évtizedekben nem volt képes ezt a helyzetet megszüntetni, egyetlen kormányzattal sem jutottak ebben dűlőre.

Az SZFE oktatási munkájának minőségét a szakma jelentős többsége régóta alacsony színvonalúnak tartja.

Az SZFE tudományos munkája csak egy partikuláris értéktartományban elemezhető, és ezt az értéktartományt sem az általános elfogadottság, sem az időállóság nem jellemzi.

Az SZFE nemzetközi tevékenysége, kapcsolatrendszere – különösen az e területen a múltban felmutatott sikerekhez képest – folyamatosan gyengül.

A magyar felsőoktatás képzési területei közül a színházi és filmes képzés az adófizetők által finanszírozott legdrágább felsőfokú oktatási területek közé tartozik, ehhez képest az egyetemen végzett hallgatók nem szolgálják ki a magyar kőszínházi hálózatot, melyet az adófizetők befizetéseiből, közfeladatellátás céljából tart fenn az ország. Az elmúlt évtizedben folyamatosan csökken azon színészhallgatók száma, akik végzésük után a kőszínházakban helyezkednek el. Különösen fájó az is, hogy a végzett színházrendezőket alig-alig hívják rendezni a kőszínházakba. Ennek elsősorban az az oka, hogy az egyetem oktatói közössége a független szféra felé orientálja a hallgatókat, mely bár szakmailag érdekes és fontos kihívás, ugyanakkor az ország színháznézőinek kiszolgálása szempontjából megengedhetetlen. A tanári kar nem viseli a felelősséget a közpénzből fenntartott kőszínházaink szakemberekkel történő ellátása iránt!

Az SZFE oktatási, tudományos és menedzsment tevékenysége az elmúlt évtizedek során nem újult meg és nem tudott felfrissülni. Változatlanul ugyanazon szakmai kör folytat oktatási gyakorlatot az egyetemen, merev és elavult struktúrákhoz ragaszkodva, beszűkült elképzelések mentén.

Mindezen fentiek igazolják, sőt elengedhetetlenné teszik, hogy a hazai színházi és filmes felsőfokú képzésben változások történjenek, a felsőoktatási autonómia messzemenő figyelembevételével.

Milyen lehetőségeket kínál a modell-váltás a mi olvasatunkban?

1. A mostaninál biztatóbb és távlatosabb finanszírozási helyzetet tesz lehetővé, hiszen három évre előre tervezhető lesz az egyetem gazdálkodása.
2. A mostaninál nyitottabb, befogadóbb és oktatási-tudományos módszereiben modernebb intézményt tesz lehetővé.
3. Növeli az egyetemi autonómiát, hiszen a közvetlen állami irányítás helyett egy szakmai alapon szerveződő alapítvány látja majd el a fenntartói feladatokat.
4. Míg a jelenlegi hallgatók számára az oktatásuk mostani tanterv szerinti befejezése biztosított, az új évfolyamokat már színesebb, gazdagabb oktatási paletta várhatja.
5. A modell-váltás lehetőséget kínál arra, hogy az SZFE végzett hallgatói kiszolgálják a hazai színházi és filmes szakma egészét: földrajzi értelemben is, a különböző színházi és filmes irányzatok tekintetében is, a számtalan színházi- és filmes „háttérszakma” tekintetében is.
6. A modell-váltás lehetővé teheti, hogy az SZFE karakteresebb nemzetközi szerepet töltsön be, nyisson az új képzési formák és irányok felé, megpezsdítse és élettelivé tegye külföldi szakmai kapcsolatait.

Tisztelt Rektorhelyettes Asszony, Tisztelt Elnök Asszony!

A változás sokakat aggódással tölt el, ezt megértjük. A félelmeket el kell oszlatni, és tilos azokat felelőtlenül táplálni. Ebben komoly felelősségük van az SZFE polgárainak is.

Látjuk, olvassuk, halljuk, hogy az SZFE hallgatói és oktatói ezekben a napokban petíciókkal, demonstrációkkal, felhívásokkal akcióznak. Ha ezek csak a magyar kultúra és a magyar színházi közösség érdekében zajlanának, akkor ez rendben is volna. De nem lehet, hogy valami másról van szó?

Furcsa azt tapasztalni, hogy az SZFE modell-váltásával lényegében megegyező átalakulás előtt álló felsőoktatási intézmények egyikében sem kavart port a változás. Úgy fest, mindegyik intézmény belátta a változásokból fakadó lehetőségeket. Egy másik, nem kevésbé fontos művészeti felsőoktatási intézmény, a MOME esetében már látszanak az átalakulásból fakadó előnyök, amelyeket az az egyetem ki is kíván használni. Nehezen elhessegethető az az érzés, hogy az SZFE jelenlegi „küzdelmének” politikai motivációi vannak, mely érzés, elolvasva az Egyetem néhány vezetőjének nyilatkozatait, meglehetősen világosnak és egyértelműnek tűnik.

Tavaly decemberben az SZFE élharcosa volt az előadóművészeti törvény módosítása elleni tüntetéseknek. Mi igazolódott be az akkori mondataikból?

Megfojtotta az állam a független előadóművészetet? Nem. Kevesebb pénz jut a független színházaknak? Nem. Beleszólt az állam a független színházakra jutó pénz elosztását végző testületek munkájába? Nem. Átláthatatlanabb lett a kőszínházak finanszírozása? Nem. Beigazolódott, hogy az állam beszántani kívánja a Nemzeti Kulturális Alapot? Nem. Leváltott egyetlen színházigazgatót is az állam? Nem. Beigazolódott, hogy a kulturális miniszter fogja kinevezni a színházigazgatókat? Nem.

Mi úgy látjuk: a magyar színházi és filmes egyetemi képzés a tervezett új formában rosszabb biztosan nem lesz a jelenleginél. Tegyünk közösen azért, hogy sokkal jobb legyen!

Budapest, 2020. június 19.

Üdvözlettel,

Szabó Ágnes alelnök,
Vidnyánszky Attila elnök,
Pataki András alelnök,
Cseke Péter alelnök,
Oberfrank Pál alelnök