Csendben eltűnt egy bemutató – Ellentmondó magyarázatok A király halódik ügyében

A Nemzeti Színház 2025. december 12-re hirdette meg Eugène Ionesco A király halódik című darabjának bemutatóját Tompa Gábor rendezésében. Az előadás azonban végül nem került színre, és rövid idő alatt teljesen eltűnt a színház műsorából. Az elmaradő előadás körülményei, valamint az arra adott hivatalos és személyes magyarázatok több ponton eltérnek egymástól, és egy tágabb szakmai vita részévé váltak – hívta fel a figyelmet a Telex.

A produkció sorsával kapcsolatban elsőként a Nemzeti Színházat keresték meg írásban. A kérdések arra vonatkoztak, miért maradt el a bemutató, miért nem szerepel az előadás a műsorban, tervezik-e a pótlását, illetve milyen státuszban van jelenleg a produkció.

Ezzel párhuzamosan a Telex megszólította az előadás dramaturgját, Szabó Rékát is, aki titoktartási kötelezettségére hivatkozva nem volt hajlandó érdemi információt megosztani, és azt is kérte, hogy a beszélgetés során elhangzottakat ne hozzák nyilvánosságra. Mindössze annyit közölt, hogy szerinte az adott évadban már nem reális megtartani a bemutatót, többek között a műsorrend kötöttségei miatt. Csáki Judit nyilvános cikkét, ami a Revizoron jelent meg a témában, „rosszindulatúnak” nevezte, ugyanakkor sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánt konkrét állításokat.

Csáki Judit kritikus közösségi oldalán hozzátette:

„Kedves Szabó Réka, aki a Nemzeti Színház dramaturgja vagy (nem ismerem, vagyis ha van közös ismerősünk, kérem, juttassa el neki, köszönöm)! Olvastam Vig Emese remek cikkét Tompa Gábor nemzetis kalandjáról, benne a veled folytatott beszélgetést is, amiben igazán megdöbbentett, hogy te titoktartási kötelezettséget írtál alá a színházi szerződésedben. Érdekelne, hogy vajon akár egy percig is elgondolkodtál-e azon, hogy mi ez a marhaság? Minek titoktartási kötelezettség egy színházi dramaturgnak? Fölteszem másképp is a kérdést: mi folyhat abban a színházban, ahol titoktartási kötelezettséget íratnak alá? Vagy minden annak a súlyosan paranoid vezetésnek és közegnek a terméke, ami ott leledzik? Eszedbe sem jutott, hogy miért íratnak alá veled ilyesmit? Nem tudok egyetlen magyarországi magyar színházról sem, ahol az alkalmazottaknak ilyesmit kéne fogadniuk – nálunk ez nem szokás, ez egy rossz import, vagy személyes defekt. Ez ugyanis nem hadiüzem, nem orvosok vagy ügyvédek gyülekezete, sőt, meg ne lepődj, nem is pap áll az intézmény élén… Szóval részedről nagyon szomorú történet ez, hiszen evidens és méltán közérdeklődésre számot tartó kérdésekre megtagadod a választ, ami lehet munkaköri kötelességed, viszont szöges ellentétben áll a morális kötelezettségeddel.

Nektek, többieknek pedig azt mondom: Víg Emese cikke remek, sok információt összegyűjtött, amik tovább kerekítik ezt az amúgy szomorú Tompa Gábor-sagát” – írta a kritikus.

Két nappal a hivatalos megkeresés után a Budapesti Nemzeti Színház írásos választ küldött. Ebben azt közölték, hogy A király halódik bemutatása a rendező „hosszabb ideje tartó és elhúzódó betegsége” miatt ebben az évadban várhatóan nem valósul meg. A színház szerint a már lekötött bemutatók és fesztiválok miatt a produkció pótlása a szezon végéig nem lehetséges. A válasz nem tér ki arra, milyen állapotban volt a próbafolyamat, és nem tartalmaz jövőbeli terveket az előadásra vonatkozóan, csupán annyit rögzít: amennyiben változás történik, arról a színház hivatalos csatornáin ad tájékoztatást.

Ezt követően megszólalt maga Tompa Gábor is, a Kolozsvári Állami Magyar Színház közvetítésével. Válaszában megerősítette, az előadás elmaradásának oka az egészségi állapota volt, amely három héttel a bemutató előtt súlyosbodott. Mint írta, a gyógyuláshoz hosszas kivizsgálásra és műtétre volt szükség, ezért a Nemzeti Színház vezetésével közösen döntöttek a bemutató határozatlan idejű elhalasztásáról. Tompa hangsúlyozta: az előadás ekkor még nem volt végleges állapotban, nem tartottak színpadi próbákat, a díszletek és más meghatározó alkotóelemek nem készültek el. Jövőbeli tervként azt vázolta fel, hogy az előadást Kolozsváron, új szereposztással hozzák létre, és később esetleg Budapesten is bemutatják.

A két hivatalos megszólalás több ponton találkozik, de legalább ennyi ponton el is válik egymástól. Mindkettő a betegséget nevezi meg az elmaradás okaként, ám míg a Nemzeti Színház általánosan, konkrétumok nélkül fogalmaz, Tompa Gábor részletesen beszél kivizsgálásról és műtétről. Eltérés mutatkozik az időzítésben is: Tompa három héttel a bemutató előtti leállásról ír, miközben dokumentálható, hogy egy hónappal korábban új főszereplőt vontak be a produkcióba, és a közönséget csak 9 nappal a premier előtt értesítették az elmaradásról.

Különbség van az előadás készültségi fokának megítélésében és a jövőképet illetően is. A Nemzeti Színház válasza lezártnak tekinti az ügyet az adott évadra nézve, míg Tompa Gábor konkrét, bár időben nem rögzített folytatási tervet vázol fel Kolozsváron.

Az ügy időközben túlnőtt önmagán. A Revizoron megjelent Csáki Judit-cikk nemcsak A király halódik esetére tér vissza, hanem több korábbi Tompa-rendezést is felidéz, amelyeknél más alkotók munkáival mutatkozó feltűnő hasonlóságokat említ. A szerző szerint az aktuális ügy egy hosszabb, régóta ismert szakmai probléma újabb állomása.

Ezzel párhuzamosan egy névtelen levél is érkezett a Transtelexhez, amely több, más forrásból már ismert elemet megerősített, ugyanakkor ellenőrizhetetlen állításokat is tartalmazott. A levél felvetette azt az ellentmondást is, hogy miközben a bemutató elmaradását betegség indokolta, Tompa Gábor röviddel később nyilvános eseményeken jelent meg Kolozsváron, illetve neve szerepel egy januári New York-i kulturális program fellépői között. Ezek az információk önmagukban nem cáfolják a betegség tényét, de tovább árnyalják az időrendet és a hivatalos magyarázatokat – írja Vig Emese.

A teljes cikk itt olvasható.