Dobó Katát önismeretről, magánéletről és a Naptárlányok című előadásról is kérdezte a Nők Lapja. Lapszemle.
Kata elsőként tizennégy éves kamasz lányáról mesélt, akit három jelzővel illetett: „Fantasztikus. Elképesztő. Küzdő.” Szofi művészeti-dráma tagozatra készül, ami nem meglepő, hiszen szüleitől – édesapja zeneszerző-zongorista – erős művészi vénát örökölt.
„Kicsi kora óta sok időt töltött színházi próbákon és előadásokon. Látja rajtam, hogy szeretem a hivatásomat. Ennek a szakmának is vannak nehéz pillanatai, de annyi örömöt is okoz, hogy ha ő is ebben találja meg magát, nem fogom lebeszélni. (….) Imádom, hogy már most meg tudja húzni a határait, és ki tud állni magáért. Tudja, hogy mit akar, és csodálatosan érzékeli a világot maga körül” – mondta Dobó Kata, aki hozzátette, a saját kamaszkorát még félelem és önbizalomhiány jellemezte.
A színésznő nyíltan beszélt arról a skatulyáról, amibe pályája elején kényszerült. A „szép, de buta” vagy „szép, de nem elég jó színész” típusú megjegyzések mára leperegnek róla. Nem azért, mert megszűntek, hanem mert ő változott meg:
„Hosszú folyamat volt eljutni idáig, de most már kifinomult antennám van arra, hogy felismerjem a mérgező mondatokat, és ne engedjem be őket. Régebben minden bántó kijelentést igyekeztem felpuhítani, hogy nem is olyan éllel mondta az illető, vagy biztos én vagyok túl érzékeny. Most már azt gondolom, van egy határ. És nagyon meglepődnek, amikor ezt a határt meghúzom. Akár a munkában is, simán fölállok, ha olyan a helyzet. Ezt lehet bátorságnak hívni, de úgy is nézhetjük, hogy nem vagyok hajlandó megbetegíteni magam, és huzamosabban benne maradni olyan helyzetekben, amelyekben korlátozva, elnyomva érzem magam, vagy egyébként nagy stresszt okoznak. Érdekes, hogy bár csak később találtam rá az önismereti útra, bizonyos dolgokat már egészen fiatal korom óta úgy kezeltem, mintha ennek a tudásnak a birtokában lettem volna. Magamat választottam. Például amikor kiléptem nem működő párkapcsolatokból” – nyilatkozta.
A magánéletét érintő kérdésekre válaszolva Kata eloszlatta azt a tévhitet, miszerint egy nő csak párkapcsolatban lehet kerek egész. Jelenleg nincs párja, és bár vágyik a kapcsolódásra, csak olyat tud elképzelni, amelyben kölcsönösen „felfelé húzzák egymást”: „Én jó nő és jó társ vagyok, csak jelenleg társ nélkül. Nekem már nincs szükségem rá, hogy egy kapcsolatból nyerjek visszaigazolást önmagamat illetően” – fejtette ki.
Kata szerint a mai világ a folyamatos pörgésre, a sikerhajhászásra kondicionál minket, ami gyakran csak menekülés önmagunk elől. Ő a „dőlj hátra” filozófiájában hisz, ami nem lustaságot, hanem a mókuskerékből való tudatos kilépést jelenti. Radikálisan megválogatja, mire szán időt. „Csak olyan beszélgetésekben, kapcsolódásokban szeretnék részt venni, ahol kölcsönösség van.”
„Mi értelme ennek a felfokozottságnak, a folyamatos siker- és pénzhajhászásnak, ha közben nem marad időd saját magadra és az emberi kapcsolataidra? A „dőlj hátra” nem lustaságot jelent, hanem annak a bátorságát, hogy kiszállj egy pillanatra a mókuskerékből, ránézz az életedre, és benne magadra. Sokan éppen azért pörögnek, mert nehéz lenne szembesülniük a valódi énjükkel. Akik 48 órát igyekeznek élni egy napban, azoknak esélyük sincs találkozni önmagukkal, és ez megnyugtató számukra. Én tudatosan foglalkozom az önismerettel, és hiszek benne, hogy apró, de fontos változtatásokra mindenki képes a mentális jobbléte érdekében, legyen bármilyen élethelyzetben” – nyilatkozta.
A szakmai jelenről elmondta, hogy a Naptárlányok című darab a Játékszínben mély barátságokat és fontos üzenetet hozott számára: az élet gyorsan eltelik, és nem mindegy, kivel töltjük.
„Úristen, ez a csapat! Elképesztő szeretet van bennünk egymás iránt, és a darabbéli karakterek is hasonlóan éreznek, úgyhogy ezt tulajdonképpen nem is kell eljátszanunk. Nekem ez a munka nagy találkozásokat is hozott, például Falusi Mariann-nal most dolgozom először. Ő tokától bokáig egy nagy szív! Egyszerűen nem lehet kibillenteni a pozitivizmusából, mindig mosolyog, és ez minket is feltölt. De Bánsági Ildikó is egy energiabomba, nem beszélve arról, hogy micsoda színésznő, és sorolhatnám egyesével a többieket is. Az ember húszévesen még nem érzékeli, amit ötven fölött már igen: nagyon gyorsan eltelik az élet, és nem mindegy, hogy kivel tölti el ezt az időt. Mi, akik játsszuk ezt a darabot, az életben is tudjuk egymást erősíteni, mert hasonló dolgokat élünk át. Az előadás sikerének szerintem éppen ez az egyik kulcsa, hogy a nézők is érzik köztünk ezt az egymásra kapcsolódó energiát” – árulta el Dobó Kata.
A mozinézők idén két filmben is láthatják: a Kegyelem című drámában egy hazatérő színésznőt alakít, a Még egy kívánság című romantikus komédiának pedig nemcsak szereplője, hanem társrendezője is Szilágyi Fanni mellett.
Forrás és részletek itt: Nők Lapja 2026.03.25 – 14,15,16,17. oldal
Szerző: Fehér-Ménesi Anna