Ember Márk: „A baba születésétől fogva kicsit hátrébb lépek”

Ember Márk első gyermeke érkezése után több időt szeretne a családjával tölteni, és anyagilag is felkészült arra, hogy kevesebb munkát vállaljon. A Jászai Mari-díjas színész a Nők Lapjának az apaságról, a Kuplung zenekar sikeréről, rendezői terveiről és a megfelelési kényszer elengedéséről is beszélt.

Ember Márk és felesége, Havasi Virág első gyermeküket várják. A színész az elmúlt években színházi előadások, filmforgatások, televíziós feladatok és koncertek között osztotta meg az idejét, a baba érkezésével azonban tudatosan változtatna a munkatempóján.

„Mióta tíz éve befejeztem a színművészeti egyetemet, nem nagyon lassítottam, egyik munka követte a másikat. Úgy indultam neki a pályának, hogy mindegy, milyen szerepeket kapok, én színész szeretnék lenni” – mondta Szigeti Hajni Nők Lapjában megjelent interjújában.

Mára a felkérések kiválasztásakor más szempontokat is figyelembe vesz:

„Mivel szerencsére sok és sokféle feladat megtalált, most már az alapján döntök, hogy mennyire érdekel egy kihívás, és kikkel dolgozhatok együtt. Illetve igyekszem úgy vállalni a felkéréseket, hogy a családomra is maradjon elég időm.”

A közelgő apaság ebben meghatározó szerepet játszik. Kollégái történeteiből azt is látta, milyen személyes lemondásokkal járhat a színházi hivatás.

„Mindig nagy tisztelettel hallgattam azokat a színészeket, akik arról meséltek, milyen családi pillanatokról maradtak le a színház miatt. Én fejet hajtok előttük, de elhatároztam, hogy semmiképp nem így szeretném csinálni.”

A lassítás lehetőségét előre megtervezte, hogy gyermeke születése után valóban több időt tölthessen otthon.

„Számomra nincs fontosabb a szeretteimmel töltött időnél, úgyhogy azt tervezem, a baba születésétől fogva kicsit hátrébb lépek. A szüleim spórolásra neveltek, ezért anyagilag úgy kalkuláltam, hogy erre legyen lehetőségem.”

Az alkotói ötletekből ugyanakkor továbbra sincs hiány. Az Erkel Színházban októberben bemutatott Lakógyűlés, a musical egyik írójaként és rendezőjeként már egy következő produkció lehetősége is foglalkoztatja. Felesége azonban humorral emlékeztette a családi terveikre.

„Máris eszembe jutott egy következő előadás, ami a Disznóvágás, a musical lenne. Erre a feleségem viccesen azt mondta, hogy inkább a Normális élet, a musical címben gondolkozzak, és igaza van.”

A beszélgetés apropóját a Hogyan tudnék élni nélküled? második része adta, amelyben ismét együtt szerepel Marics Péterrel és Kirády Marcellel. Marics arról is mesélt, hogy Ember Márk tanácsai a forgatáson segítették a színészi munkáját.

„Volt, hogy Márk súgott egy praktikát, amellyel egy érzelmet jobban ki tudtam fejezni. Mivel elég jóban vagyunk, kölcsönösen előfordult, hogy egy-egy mondattal átlendítettük a másikat egy nehezebb vagy fáradtabb forgatási pillanaton” – idézte fel Marics Péter.

A filmben még fikcióként megjelenő Kuplung zenekar időközben a koncertszínpadokon is közönségre talált: a formáció már két Aréna-koncerten van túl. Ember Márk szerint a sikerükben a Demjén-dalokból ismerős érzések és a mai megszólalás találkozása a meghatározó.

„A zenekar sikere szerintem abból az időtlen életérzésből indul, amit a Demjén-slágerekből ismerünk, és ma is megremegteti a gyomrunkat – ezt remekül keveri a 2026-os hangulattal.”

A zenekar közben saját repertoárt is épít.

„A Demjén-számok mellett már négy saját dalunkat játsszuk, amelyek belőlünk jönnek, ezeket mi rakjuk össze, nem mások. Számunkra fontos, hogy a daloknak legyen mondanivalójuk, megszólaljanak bennük igazi hangszerek, és szuper, hogy ehhez a közönség tud kapcsolódni.”

Az idei Jászai Mari-díj szintén fontos állomás a színész pályáján. Az elismerésről és a saját magával szembeni elvárásairól személyesen beszélt:

„Sosem kaptam díjakat, nem is számítottam rá, és nagyon megtisztelő ez az elismerés. A terápiámnak köszönhetően a megfelelési kényszert igyekszem letenni, csak a magam elé kitűzött elvárásoknak szeretnék megfelelni.”

Szülei hivatása ma is meghatározó viszonyítási pont számára.

„Apám orvos, anyám pedagógus – szerintem ez a két legszebb szakma, náluk dőlnek el a nagy dolgok. Én színész vagyok, egyszerűen egy dolgozó ember, aki megfűszerezheti mások életét a munkájával.”

Arra a kérdésre pedig, hogy gyermeküket színházi gyerekként szeretnék-e nevelni, humorral válaszolt:

„Nem, legyen matematikus vagy közgazdász. Ha színházzal szeretne foglalkozni, mert elkapja ez a szent őrület, akkor mindenképp megpróbálom lebeszélni. Mondjuk, engem sem lehetett.”

Forrás: Nők Lapja – Szigeti Hajni interjúja.