Gáspár Máté: „Muszáj szembesítenünk magunkat a kérdéssel, hogy színházcsinálóként meddig terjed a felelősségünk”

Merész és szándékosan megosztó évaddal mutatkozik be Gáspár Máté, az Örkény István Színház új igazgatója, aki Polgár Csaba művészeti vezetővel együtt a kortárs alkotóműhely szellemiségét szeretné meghonosítani az intézményben. Az első teljes, kortárs darabokkal és főként fiatal, női szerzőkkel megvalósított évad a rákérdezést, a kritikusságot, az időhöz való viszonyt és a generációk közti párbeszédet állítja a fókuszba. Erről a Népszavának nyilatkozott.

Gáspár Máté és Polgár Csaba olyan színházban hisznek, amely „folyton feladatot kínál és meglep.” Az évadban szinte kizárólag olyan kortárs művek szerepelnek, amelyek nem kész drámák, hanem regényadaptációk vagy éppen a próbafolyamat alatt születtek, megkívánva a társulattól egyfajta ritmusváltást és felfokozott állapotot.

„Mi az Örkényre alkotóműhelyként gondolunk: a szövegírástól kezdődően a közös munkában és a kísérletezésben hiszünk. Ebben tényleg van rizikó, de a színházcsinálásban éppen az egyik legizgalmasabb, ahogy folyton alakul minden.”

Az októberi nagyszínpadi bemutató, „Az orosz barát” Kemény Lili első színműve és Dohy Balázs első nagyszínpadi rendezése, amelynek szövegkönyve az utolsó pillanatban készült el. Ez a darab a színház 25 évvel ezelőtti induló előadásának, a Mi újság, múlt század? című darabnak a gesztusát követi.

„Mi egy hasonló gesztussal az elmúlt negyedszázad örökségére akartunk ránézni, egyfajta gyászmunkaként, de helyzetkijelölésként is: itt tartunk, ide jutottunk. Úgy menjünk tovább, hogy először visszatekintünk.”

A visszatekintéshez szándékosan fiatal alkotókat kértek fel, mivel „azoknak a narratívájára voltunk kíváncsiak, akik nagyjából egyidősek ezzel az időszakkal,” elkerülve a „nagy generáció” már ismert értelmezéseit.

A szezon központi tematikája az időhöz való viszony, valamint a generációk közti konfliktus és szolidaritás. Ezt a gondolati ívet erősíti Puskás Panni regényének adaptációja, mely egy család három nőtagjának drámáját ábrázolja, és amit Gálhidy Sára, egy fiatal rendezőnő állít színpadra.

A legfiatalabb nézőkre is gondolva Polgár Csaba rendezi Michael Ende „Momo” című filozofikus meséjét, amely szintén az idő, az időhiány, és annak megbecsülése körül forog: „Hétköznapjainkban állandóan rohanunk, időhiánnyal küzdünk… Ami szinte lehetetlen.”

Bár az Örkény igyekszik szélesebb közönség felé nyitni, Gáspár Máté elismerte, alapvetően „értelmiségi színház, a szellemi elit találkozóhelye” az intézmény. Ez felelősséggel jár:

„Muszáj szembesítenünk magunkat a kérdéssel, hogy színházcsinálóként, kulturális közintézményként mi a mi dolgunk, meddig terjed a felelősségünk. Első válaszkísérletnek megteszi, hogy maga a megkérdőjelezés, a rákérdezés a feladat.”

Ennek szellemében választották az évad mottóját is: „Éljen a kérdőjel, vesszen a pont!”

Az évad utolsó bemutatója, az „Országkórus” kiemelt figyelmet kap, mivel közvetlenül a jövő áprilisi választások előtt lesz látható. A Dollár Papa Gyermekei (Ördög Tamás és Kiss-Végh Emőke) párossal és civilek bevonásával készülő dokudráma a család és a jövő témáját járja körül. A politikai felhangok elkerülhetetlenek:

„Mindenképpen a választások előtt akarjuk megtartani a bemutatót, hogy megszólalhasson mindaz a frusztráció és vágy, ami ebben a témakörben az elmúlt években összegyűlt.”

Gáspár Máté az „ellenzéki színház” bélyeggel kapcsolatban az intézményi autonómia fontosságát hangsúlyozza, nem pedig a politikai szembenállást. A generációs szakadékra utalva kijelentette: „A párbeszédet a generációk között érzem égetően fontosnak, amihez nekünk a találkozási lehetőséget kell biztosítanunk.”