Aranyvasárnap igazi varázskoncertre vár Fischl Mónika, az Operettszínház primadonnája. Ennek kapcsán készült villáminterjú.

Mónika 17 éve él Szentendrén. December 19-én, este 6-kor először ad önálló koncertet a városban, mégpedig a HBPMK színháztermében, Karácsonyi csillagok címmel.  Ezzel szeretné megköszönni, hogy otthont, motivációt, örömöt ad neki a város – ahogy a Teátrum honlapján olvashatjuk. Fischl Mónika pro bono adja a koncertet, annyit kért a szervezőktől, hogy annak kiállítása legyen varázslatos. A havazást aznapra senki nem tudja garantálni. A mesebeli hangulatot viszont igen.

Mit ad neked a város, amit adventi koncerttel köszönsz meg?

Rengeteget! A Pilist, ami körbeölel minket, az utcánk családias lakóközösségét, a tündéri sikátorokat, most a belváros karácsonyi hangulatát, ami tényleg páratlan. Minden évben alig várom az adventi készülődést, amitől még inkább mesebeli lesz Szentendre. Annyira szeretünk itt lakni, hogy a kislányom még utcatáblát is készített, amit ki is tettünk a sarokra. Jóban vagyunk a szomszédokkal, vannak barátaink a lányom óvodájából és iskolájából is. Az emberek és az egész, elragadó település sok örömöt ad nekem.

Többször nyilatkoztad, hogy imádsz otthon lenni és a reggeli kávézás a legkedvesebb időtöltésed, miközben nézed a kerted. Szerintem te nemcsak díva, hanem hygge-ember is vagy. Tudod mi a hygge?

Nem, mi az?

A dánok boldogságreceptje, leginkább az otthoni meghittséget jelenti. Annyit tesz, hogy tudatosan örülünk a kis dolgokkal megteremtett jó hangulatnak: a lakás barátságos kis fényeinek, gyertyáknak, süteménynek. Jelen vagyunk, élvezzük a pillanatot, a tüzet, teát, bort, a társasjátékot sokan, a beszélgetést kettesben, a könyvet egyedül. 

Nagyon szeretek otthon lenni, hiszen a Rák jegyében születtem! Már novemberben feldíszítem a házam olyan ragyogóra, hogy nálunk akár egy repülő is leszállhatna, ahogy egy kollégám mondja. Ez a kedvenc időszakom az évben. Szeretek várakozni az ünnepre, készülődni, barátokkal forraltborozni, beszélgetni. A házam otthon-marasztaló, mindenki azonnal jól érzi magát nálunk. 

Miközben az operett sztárja vagy, mégis minden nyilatkozatodban kikacsintasz a primadonna image mögül. Idén lettél 50 éves, ami megrázó szokott lenni nőknek, férfiaknak egyaránt. Viszont azt mondta egy hozzáértő barátom, hogy egy primadonna úgy érik, mint a jó bor, 45 év felett van a csúcson. Ez szerinted is így van? 

Igen! Szeretem a koromat, mert azóta tudom, mi a lényeges, mióta átéltem boldogságot és fájdalmat is. Az életet egy nagy tanulmánynak látom, sok mindenen túl vagyok, most már élvezni akarom a dolgokat. Olyan ajándékokat kaptam eddig is a sorstól, amiket semmiért nem adnék. Elsősorban a lányom, Lara születését. De szakmailag is átéltem egész életre meghatározó pillanatokat, mint például mikor a Vilja-dalt énekeltem a Víg özvegyben. Az úgy volt megrendezve, hogy a többi főszereplő némán, félkörben állt körülöttem, a szituáció szerint nekik, és persze a közönségnek adtam elő ezt a gyönyörű dalt. Ahogy éneklés közben rájuk néztem, láttam Oszvald Marika, Vásári Mónika, Faragó András és a többiek szemében a megrendülést, folytak a könnyeik… Ha átélhetem ilyen katartikus dolgokat, ha ilyen gyereket, ilyen élményeket kaptam az éveimtől, miért akarnék fiatalabb lenni? Egy dolog zavar csak: hogy innentől már kevesebb van hátra. Mert annyira tudom élvezni a világot, annyi felfedeznivalóm van még.

A nyárindító SzentendRestarton léptél fel először a városban. Nagyszerű este volt, sok, nagyon különböző, sztárelőadóval. Falusi Mariann-nal énekeltétek a zárószámot, a Summertime-ot, duettben. Frenetikus volt. 

Lőrinczy György, a Teátrum igazgatója találta ki, hogy helyi művészek lépjenek fel és persze a duett is az ő ötlete volt, mert tudta, hogy én még anno, a saját karrierem előtt, a Padödöben vokáloztam. Tudod mihez tudom hasonlítani Gyuri munkáit? A Faberger-tojásokhoz! Kreativitás és különlegesség van bennük, felfedezni való titkokat rejtenek, miközben részletgazdag produkciók. Jó, nekem Gyuri nagyon régi barátom, véd és dacszövetségben vagyunk, de aki nem olyan elfogult, mint én, az is látja, hogy parádésak az ötletei és a legjobb választás volt a városnak. 

Az adventi koncerten az Operettszínházbeli szerepeidből is adsz ízelítőt?

Nem, az adventi koncerten csak és kizárólag karácsonyi dalokat fogok énekelni, ami régi vágyam, mert karácsony-mániás vagyok. Több kiváló kollégámat is vendégül látom: Dolhai Attilát, Schwarcz Dávidot, Németh Kristófot. A Strucz Szmollbend zenekar fog játszani, és lesznek igazi, tényleg megható meglepetések is, amiből egyet elárulok: a Musica Beata kórussal a koncert előtti napon a Péter Pál templomban éneklem az Ave Mariat. Másnap ők jönnek az én koncertemre Ave Mariat előadni velem a HBPMK-ba. Egy családias, meghitt estét szeretnék, zenével is, beszélgetéssel is, olyasmi hangulatút, mint Michael Bubble karácsonyi koncertjei. 

Te egy karácsony-varázsló is vagy! Mesélted, hogy most is pontosan úgy a hatása alá tudsz kerülni, mint kiskorodban. 

Igen, mert van benne egy rejtélyes erő, egy titok, ami visszarepít a mesebeli gyerekkoromba, amikor csodakarácsonyokat éltem át. Ez a hangulat kerít hatalmában minden adventkor. Visszajönnek az emlékek a nagyszüleimről, akik valósággal körém-varázsolták az ünnepet. Ilyenkor ők is itt vannak velem. Annyira imádtam az egészet, hogy a karácsonyfa alatt aludtam, amit a saját kislányommal is megcsináltunk. 

Szerző: Welbach Lola