Kovács Patrícia: „Ma már biztos vagyok benne, hogy a Félvilág castingjára sem hívnának el”

Kovács Patrícia május 11-én, a születésnapján mutatja be „Poligráf – Hazugságom az igazságom” című önálló estjét. A színésznő egy friss videóinterjúban beszélt a múltbéli traumákról, a hazai filmgyártás visszásságairól, a közéleti kiállás áráról és a mozaikcsaládban talált harmóniáról.

A színésznő első önálló estje, a Deés Enikő rendezésében készülő Poligráf, saját életének meghatározó, eddig el nem mesélt történeteire épül. Kovács Patrícia elmondása szerint a darab kegyetlenül önironikus lesz. „Annyi mindent gondoltak és írtak már rólam, hogy úgy voltam vele, elmesélem én a történetemet” – fogalmazott az ötlet kapcsán.

A címválasztás (Poligráf) a kamaszkori megfelelési kényszerre és a valóság elfedésére utal.

„Úgy gondolom, néha fel kell tennünk magunkat egy hazugságvizsgálóra, és addig jó, amíg ezt nem mások teszik meg helyettünk.”

Az interjúban szóba került a tízéves Félvilág című film is, amely mérföldkő volt Kovács Patrícia életében, mind szakmailag, mind a nőiség megélése szempontjából. A színésznő elárulta: a szülés utáni „lomha testét” keresve kapta meg Mágnás Elza szerepét, ami segítette az új önkép elfogadását.

Ugyanakkor kritikusan szólt a jelenlegi állami filmgyártásról és a kurzusfilmekről. Kifejtette, hogy hiányolja a „koszosságot” és az emberi esendőséget a történelmi produkciókból, amelyeket gyakran „videóklipszerűnek” és „papírmasénak” érez. Azt is nyíltan kimondta, hogy közéleti véleménye miatt egyfajta listára került: „Azóta nem is hívnak olyan filmbe szerepelni, amiben állami pénz van, csak kereskedelmi tévés produkciókba.”

Kovács Patrícia nem titkolja, hogy fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást. Legyen szó a Suhanj! Alapítványról, a TASZ-ról vagy a Pride-on való felszólalásról, a színésznő vállalja a konfliktusokat. „Nekem életem egyik legnagyobb büszkesége, hogy ott lehettem a Pride-on, mert ez szerintem benne lesz a történelemkönyvekben.”

Saját szakmai múltjáról beszélve felidézte a vígszínházi éveket is. Bár Eszenyi Enikő alatt „jó dolga volt”, nem tudott azonosulni a társulaton belüli bánásmóddal és manipulációval, ezért távozott. Rudolf Péter hívására tért vissza és ismét otthonra lelt.

„Próbán nem szabad megsértődni, mert felesleges köd lesz az ember egóján. Ez addig rendben is van, amíg nem érzem a büfében vagy a folyosón, hogy én színészként alárendeltségi viszonyban vagyok. Eszenyinél azt éreztem, ez nem oldódik fel, mindig van egy manipuláció, hogy bármikor bánthatnak. Nálam sokkal idősebb kollégák részt vettek ebben a játékban, és mindenki simogatta az éppen abuzáltnak a hátát, hogy ne sírj, mert akkor még rosszabb lesz” – nyilatkozta.

A színésznő a magánéletéről is szokatlan nyíltsággal beszélt. A válása ellenére is szeretetben neveli a 12 éves lányát a volt férjével, valamint az édesanyja is sokat segít nekik, hogy a sok előadással és forgatással tudják menedzselni az életüket. „Nyilván nem terveztük a házasságunk megkötésénél, hogy mozaikcsalád lesz belőlünk, de az ember sok mindent tervez. Ha már így alakult, akkor viszont félre kell tenni az egónkat, és asszertívan kell kommunikálni az igényeinket, azt szoktam mondani, úgy működünk, mint egy kommuna, és ez a legjobb” – mesélte családi kapcsolatairól.

Kovács Patrícia jelenlegi párja Medveczky Balázs színész, aki szintén a Vígszínházban játszik. A színésznő szerint fontos, hogy egy a mesterük, hiszen mindketten Máté Gábor osztályába jártak az egyetemen, csak Medveczky később. „Nekem nagyon jó játszótársam a Balázs, ha hazamegyünk, akkor is színházról beszélünk, kikérdezzük egymás szövegét, gyakorlunk, nem tudom elképzelni, hogy ezt lehetne másképpen, egészségesen van az életünkben a színház” – mondta a kapcsolatukról, és azt is elmesélte, hogy a kislányának pedig a legjobb felnőtt barátja a párja, egy állandó „cinkostárs”, aki nem szeretne az apja helyébe lépni.

Az interjú végén Kovács Patrícia optimizmusát fejezte ki a jövővel kapcsolatban, és mindenkit arra buzdított, hogy vegyen részt a soron következő választásokon, mert a nép „megérdemli a változást”.