Lajos Tamás az SZFE-ről: „Arra utaznak, hogy kipucoljuk az épületet”
2020. október 1., csütörtök 14:17
Hosszú interjút adott a nyomtatott Mandiner magazinnak Lajos Tamás producer, a Színház- és Filmművészeti Egyetem nyáron kinevezett kuratóriumának tagja.
Az SZFE kuratórium egy közelmúltban kiadott közleményében felszólítja az állóháború résztvevőit, hogy fejezzék be a politikai közjátékot. Erről szólva kifejtette: “Szeptember végén járunk, lassan négy hete zajlik az SZFE körüli politikai csatározás, a folyamatosan fenntartott hisztéria. (…) Folyamatosan könyörgünk, hogy üljünk le, és beszéljünk.”
Azt is hozzátette: “A kultúrpolitikának szíve joga eldönteni, hogy milyen formában akarja működtetni az intézményeit. A kormány úgy döntött, hogy egy világszerte jól működő rendszer mintájára, alapítványi formában szeretne több egyetemet is működtetni, anyagi erőforrásaikat jelentősen bővítve, sokkal nagyobb szabadságot adva nekik. Mintha nem lennének tisztában a legitim szó jelentésével. Ez a kuratórium a jogszabályok szerint állt fel, legitim módon vonta magához a jogköröket, amelyek közelről sem érintik az akadémiai és oktatási területeket.” (A kuratórium magához vont minden jogkört, amellyel korábban a szenátus rendelkezett és egy SZMR módosítás során azt is elérte, hogy pályázat nélkül nevezhessen ki rektort. Jelenleg a kuratórium az egyetlen autonóm döntéshozó az SZFE-n. A szerk.)
Lajos Tamás szerint nyugodtan nevezhetjük véleményterrornak, ami az egyetemen folyik, szerinte olyan szinten terrorizálják egymást a diákok illetve egy „törpe kisebbség a normálisabb hangot megütő társait, hogy az hihetetlen”.
Arról szólva, járt-e a Vas utcában, úgy nyilatkozott: “Minek? Teljesen értelmetlen volna, nyilvánvalóan újabb hisztéria lenne belőle. Meggyőződésem, hogy éppen ezt akarják kiprovokálni. Arra utaznak, hogy majd odamegyünk, és kipucoljuk az épületet akár karhatalommal. Mindenkit megnyugtatok: nem megyünk oda. Nem megy oda a karhatalom, és semmilyen erőszakos fellépés nem lesz az ügyben. Ha úgy gondolják, hogy a végtelenségig húzzák, hát tegyék. (…) Nem győzöm hangsúlyozni: tanulni és oktatni kell. Amennyiben nem akarják ezt elfogadni, akkor meg fogjuk szervezni az oktatást. Van másik hely, majd akkor ott. Ez így sokáig nem mehet. (…) Ha meg nem tetszik az egyetem ebben az új formában, akkor nem kell ide járni, el kell menni tanulni máshova.”
A kuratórium terveiről szólva ismét azt közölte: akadémiai kérdésekbe nem szólhatnak bele, és nem is akarnak beleszólni, ezért általában tartózkodik erről állást foglalni. (A kuratórium minden jogkört magához vont, ezért mindenbe beleszólhat. A szerk.)
Lajos Tamás konkrétumokról nem beszélt, de ismét elmondta, gyakorló producerként, számos filmmel a háta mögött van véleményem arról, milyen az oktatás, és mit lehetne, kellene változtatni rajta.
Hozzátette: “A filmkészítés alapja a jó forgatókönyv, ezen a területen súlyos hiányt érzek, de a rendezés tanítása is hagy kívánnivalót maga után. Ám ahogy mondtam, oktatási kérdésekbe nem akarok beleszólni. Amiről viszont érdemes beszélni, az az egyetem sok évtizede meg nem oldott infrastruktúrája, ezt a régi adósságot most szándékunk törleszteni. Előrehaladott egyeztetések folynak, hogy a jelenlegi áldatlan ingatlanhelyzetet már rövid távon is megoldjuk, s ami még lényegesebb, komoly tárgyalások zajlanak egy új kampusz létrehozásáról. Az erre fordítandó összegről a kormány hamarosan dönt. Elég amúgy csak összehasonlítani a ma már európai színvonalú Momét az SZFE-vel, ahol még a filmes szak is rosszabb állapotban van, mint amikor harmincvalahány évvel ezelőtt oda jártam. Akkoriban egy kápolnából átalakított műteremben folytak az operatőrgyakorlatok, amelyet aztán visszavett az egyház, most pedig kint, a Róna utcai Mafilm-telep alagsorában. Csoda, hogy ilyen magas színvonalú szakemberek kerülnek ki onnan! (Lajos Tamás maga is operatőrként végzett. A szerk.) Ugyanez elmondható a hangmester- és vágóképzésről is. És most ahelyett, hogy örülnének, hogy a kormány láthatóan elkötelezett amellett, hogy rendbe tegye ezt a méltatlan körülmények között működő egyetemet, elindult egy agresszív politikai kampány” – fejtette ki.
A kuratóriumban két gazdasági ember ül. Arról szólva, hogy tőlük mit várnak, elmondta: “A világ bármely egyeteme megbecsülné, ha két ilyen súlyú gazdasági szakember dolgozna neki. A mögöttük lévő kapcsolatrendszer, gazdasági tudás és érdekérvényesítő képesség sokat lendíthet az egyetem helyzetén. Őket lebenzinkutasozni – az ember esze megáll! Hogy nem a lehetőséget látják bennük, hanem folyamatosan ekézik őket; itt semmi más nem munkál, csak a vak gyűlölet.”
Egy rendkívül rossz állapotban lévő egyetemen igyekszik segíteni a gazdasági átalakítás, hogy nemzetközi színvonalúvá tegyük az intézményt. Egyik első intézkedésként a Nemzeti Filmintézet 42,5 millió forinttal támogatta a diplomafilmeket, vizsgafilmekre pedig 50 milliós keretösszegű pályázatot írt ki. Fontos, hogy lássuk azt is: az egész magyar filmfinanszírozási rendszer egyedülálló. Nemrégiben, amikor az Örök téllel kint voltunk az Emmy-díj-átadón New Yorkban (Gera Marina színművész Emmy-díjat nyert) az amerikai kollégák tátott szájjal hallgatták, hogy az állam gyakorlatilag egy az egyben finanszírozza a filmipart és az -oktatást. (…) Kimagasló, amit ez a kormányzat a kultúrpolitikában és különösen a filmfinanszírozásban tesz” – szögezte le Lajos Tamás.