Mácsai Pál Keleti Éváról: „Fényképei túlélték mindazt, ami az elmúlt 70 évben körülvette őket”

95 éves korában elhunyt Keleti Éva fotográfus, akinek a munkássága a hazai kulturális emlékezet megkerülhetetlen részévé vált. Az Örkény Színház közösségi oldalán Mácsai Pál emlékezik az alkotóra.

Meghalt Keleti Éva.

Próbálok arra gondolni, hogy 95 évesen, egy megkérdőjelezhetetlen életmű megalkotása után, szinte az utolsó pillanatig alkotóerőnk teljében: így igazán meg szabad halni. Ez teljes, végig élt, nagy élet.

Ez igaz is, ez vigasz is, kicsit elviselhetőbbé teszi a gyászt, de nem orvosolja a megrendülést és a szomorúságot. Mert Keleti Évát szerettük, és nem túlzok, ha kijelentem, hogy ebben a széttagozódott szakmában mindannyian. Természetesen azért, mert ő szeretett minket. Amennyiben a szeretet nem valami angyali, egynemű dolog, hanem szélsőséges, néha veszélyes képlet.

Olthatatlan érdeklődés járt a Keleti Éva szeretetével, ha kell, akár kegyetlenségig menő, makacs kíváncsiság, és elutasítása a hamisnak. Nem puszta gyöngédség az, ami előtt a színészek leteszik a fegyvert, lemondanak az önálcázás arzenáljáról, és megmutatják igazi valójukat: hanem a konok igazságérzék, a hajthatatlanság: az, hogy érezzük, aki fényképez minket, úgysem elégszik majd meg a pózainkkal. Ám azt is tudjuk, hogy cserébe ő sem hazudik, nem csap be, nem használ ki minket, nem árul el: bízunk benne.

Fényképei túlélték mindazt, ami az elmúlt hetven (!) évben körülvette őket az expozíció tized-vagy századmásodpercében. Nemcsak a pillanatot, amelyet rögzítenek (azt rögzítik vajon?), de először túlélték eredeti sajtóbeli helyzetüket, kísérőszövegüket, túléltek korszakokat, túl stílusdivatokat, társadalmi változásokat, ezek a képek túlélték a fotográfia technikájának forradalmát, és nem utolsó sorban túlélték és túl fogják élni magukat a képen szereplőket is. Nem fog rajtuk az idő. Természetesen túl fognak élni minket is. Előadásképei és portréi egyenként és együtt: egész szakmánk, hivatásunk mulandó voltának tagadása.

Mikor hosszú szünet után, nyolcvannyolc évesen újra kamerát vett a kezébe, ő készítette színházunk színészportréit: felvett minket az övéi közé.

Kedves Éva, köszönjük.

Mácsai Pál