“Nagy lenne-e a szánk, ha nem Karácsony Gergely nyert volna? Hát ez az igazi kérdés”- fogalmazott Mácsai Pál a Belvárosi Színházban, ahol vele illetve Máté Gáborral beszélgetett Veiszer Alinda.
A folytatásban elmondja, hogy mióta “védelem” alá kerültek, azaz fővárosi fenntartású intézménnyé váltak, foglalkoztatja a dilemma, hogy ebből a védett pozícióból hogyan lehet beszélni kultúrpolitikáról, most ugyanis kevesebb bátorság kell hozzá.
De végül arra a következtetésre jutott, hogy az SZFE körüli történések miatt kapcsán, hogy akkor is felemelték volna a szavukat, ha nincsenek biztonságban.
Máté Gábor hosszan beszélt arról, hogy az elmúlt időszakban mennyi nehéz helyzetet élt át.
A színházat komolyan érintette a TAO szabályok megváltoztatása, így a finanszírozási kérdések, és a #metoo botrány is, amikor Gothár Péterről kiderült, hogy visszaélt pozíciójával a színház egyik munkatársával szemben. Ezzel kapcsolatban Máté azt mondta , “most az ilyen esetet nem szabad nagy dobra verni”.
A kérdésre, hogy “kár volt-e, beleállni az ügybe” azt válaszolta, nem volt kár, hiszen történtek változások, de “senkit nem bíztatna arra, hogy álljon ki egy ilyen problémával”, hiszen amint megtette, azonnal a színház egésze került bajba.
A beszélgetés több kényes kérdést is érint, így például azt, sajnálják-e, hogy beültek a POSZT tanácsadó testületébe, illetve azt, Máté Gábor megbánta-e, hogy meghívta Vidnyánszky Attilát a saját osztályába.
De beszélnek arról is, hogy élték meg közös munkájukat, amelyben Mácsai Pált Máté Gábor rendezte.
A beszélgetés során szóba került, hogy a két színházigazgatónak mi a viszonya az SZFE-hez. Mácsai Pál elmondta, azért nem tanított soha, mert úgy érzi, a színházigazgatás és a család mellett nem tudott volna még egy rendszeres tevékenséget vállalni, Máté Gábor pedig elmesélte, hogy mi mindenről mondott le annak érdekében, hogy tanár lehessen.
Kitértek arra is, hogy vajon egy olyan pillanat, amit Máté átélt, amikor őrt állt az SZFE előteraszán (ahol diákjai énekelve búcsúztatták a távozását éppen bejelentő Mátét), kárpótolja -e a lemondásokért.
Filmes élményeik is szóba kerültek. Máté Gábor elmesélte, élete első filmes tapasztalata az, hogy csak mosolyognia kellett, semmi más instrukciót nem kapott és ezeket a jelenetekez a film különböző pontjain lehetett viszontlátni – így nem csoda, ha később keveset hívták filmezni.
Mácsai pedig arról beszélt, hogy sokáig egyáltalán nem filmezett, (a Terápia hozta meg számára az áttörtést ezen a téren), egyszerűen azért , mert “nem voltam elég jó”- ahogy ő mondja.
Sok történet, közös munkáról, ripacskodásról, közéletről, hibákról és lehetőségekről a hosszú beszélgetésben, amelyet ITT tud megtekinteni.
https://www.patreon.com/veiszeralinda
(A beszélgetés akkor válik elérhetővé, ha automatikusan támogatóvá válnak az érdeklődők.)