Az Indexúgy tudja, hogy Ókovács Szilveszter jelenlegi igazgató mellett még hatan indulnak a pozícióért.

A lap szerint indul Rost Andrea, Miklósa Erika és Molnár Levente nemzetközi hírű operaénekes. Az Index szerint indulhat Kesselyák Gergely, az Opera első karmestere, aki volt már az Opera fő-zeneigazgatója is, dr. Vadász Dániel jogász és énekes és Aczél András rendező is. Szóba került még Alpaslan Ertüngealp törökországi görög származású, Magyarországon élő karmester, zongoraművész neve is lehetséges pályázóként. 

Rost Andrea meg is erősítette a hírt, úgy fogalmazott Facebook oldalán: „Örömmel és büszkeséggel osztom meg Önökkel, hogy alig egy órával ezelőtt beadtam pályázatomat az Operaház főigazgatói tisztjére. Az elmúlt hetekben kevesebbet tudtam posztolni, mert gőzerővel dolgoztunk az anyagon, melynek a „Dimenzióváltás az Operában” címet adtuk. A pályázat megírása és menedzselése olyan energiákat követelt tőlem, melyek megsokszorozták erőmet, hiszen a cél elérése, a Magyar Állami Operaház világszínvonalra emelése, motivációm alapja és élethivatásom beteljesülése lehet. Egyedül biztosan nem tudtam volna ezt a nagy munkát elvégezni, de csodálatos csapatot sikerült összekovácsolnom, akiknek tagjait a következő napokban egyenként fogom bemutatni Önöknek. Most szurkoljanak nekem, várom a következő lépést!” – írta az alkotó.

Miklósa Erika operaénekes szintén közösségi oldalán adta hírül, hogy beadta pályázatát a főigazgatói posztra. Az Opera – küldetés címmel írott pályázatának főbb gondolatait az énekesnő közösségi oldalán tette közzé:

„Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem ha megtaláltad a kimeríthetetlent.” Hamvas Béla írta ezt. Én pedig mottóként használtam a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára beadott pályázatomhoz, amelynek címe: Az Opera – küldetés.Igen, ma délután benyújtottam a pályázatomat. Hűségem a műfajhoz, a szeretve tisztelt Magyar Állami Operaházhoz kötelez erre a szolgálatra. A pályázatom előszavából, a motivációmból osztok itt meg részleteket… Egy operaházi barátom február közepén megkérdezte tőlem: „Mondd, Neked mindegy, mi történik a Házban, amely a TE Operaházad is?” A pályázatom válasz erre a kérdésre: NEM mindegy.

Jómagam még emlékszem Operaházunk aranykorára: azokra az évekre, évtizedekre, melyeket immár nosztalgiával és vágyakozva emlegetnek művészek, operai dolgozók és művészetrajongók egyaránt. Új aranykorát szeretném megteremteni ennek a legendás intézménynek – az opera és a klasszikus balett egyetlen hazai univerzumának.A hazai operajátszás válságban van – szervezeti, művészeti és morális értelemben véve egyaránt. Ennek hatása immár pregnánsan érezhető a hazai művésztársadalomban, a nemzetközi megítélésben, a közönség soraiban és az utánpótlás-nevelés terén is.

A nemzeti operajátszás két legfontosabb célja: a hagyományok ápolása és a közönség ízlésének formálása jelen körülmények között nem teljesíthető – ennek pedig hosszú távon beláthatatlan következményei lehetnek nemzeti kulturális életünk egészét tekintve.

Amennyiben egy magyar család ma operát vagy balettet szeretne látni, lényegében csak a számára jelenleg megfizethetetlen jegyárakkal működő Ybl-palotában teheti ezt meg. A magyar emberek döntő többsége számára – kis túlzással elmondható – ezek a műfajok ma, 2023-ban elérhetetlenné váltak. Félő, hogy felnőnek generációk alapvető operai és balett-élmények nélkül. Az Erkel Színház bezárása, az Eiffel Műhelyház partikulárisabb repertoárja és körülményei, a vidéki operajátszás elsorvadása ma elitista zárványban tartja e műfajokat – minden, e tényeknek ellentmondó kommunikáció ellenére.

Aki most megbízatást kap nemzeti operaházunk vezetésére, annak kezébe kerül a hazai opera- és klasszikus balettjátszás sorsa. Történelmi, kultúrtörténeti okokból úgy alakult, hogy egyetlen operaházunk monopolhelyzetben van e műfajok közvetítése tekintetében. A legendás vidéki operaműhelyek fénye sajnos – itt nem részletezendő, összetett okokból – jelentős mértékben megkopott vagy eltűnt.

Hatalmas és megkerülhetetlen az a felelősség, amelyet az Operaház egyetlenként visel a jövő közönségének és a jövő művész-generációjának felnevelése terén. Felelős művészeink pályaépítéséért és felelős a köznevelés és felsőoktatás rendszerén belüli jelenlétért. Erre a kihívásra az új vezetőségnek egyértelmű válaszokat kell adnia. A Magyar Állami Operaház nemzeti kultúrstratégiai intézmény – fontos tartópillére a magyar kultúrának, a magyarországi kulturális intézményrendszernek. Jómagam a társulatát is nemzeti értéknek tekintem. A társulat szellemiséget jelent, annak szimbolikus és valós ereje van. Jelenleg nincs énekes társulata az Operaháznak. Ettől a szellemiség is jócskán megkopott.

A repertoárhoz adekvát létszámú, képzett szakemberekből álló énekes társulatot szükséges felépíteni olyan művészekből, akik képesek a klasszikus és kortárs zeneművek előadására egyaránt.A fenntartó, a közönség és a kollektíva elvárása lényegében ugyanaz: a foglalkoztatási és strukturális problémák áthidalása, az utánpótlás-nevelés, a hagyományos operajátszást kedvelő közönség igényeinek magas színvonalú kielégítése, az újító törekvések értékközpontú befogadása. Ehhez feltétlenül szükségesnek tartom a társulati szisztéma újragondolását.

Az Operaház kisugárzása óriási erejű és lenyűgöző – az intézmény része egy ország műveltségének, szellemi és tárgyi kulturális örökségének. Nem is beszélve arról, mennyire fontos egy ország külső megítélése, az országimázs szempontjából.Kötelességünk sikerre vinni a nemzeti opera és balett ügyét – én pedig nem ódzkodom ennek kijelentésétől.Nem vagyok minden tudás birtokában – de tudom, miben és hogyan szeretnék támogatást, segítséget. Ehhez választottam csapatot.

Büszke vagyok arra, hogy remek EMBEREK csatlakoztak vállalásomhoz. Erőt és reményt adnak a küldetéshez. Szakmailag és emberileg. Popova Aleszja Kossuth-díjas balettművészt, táncpedagógust balettigazgatónak, Vajda Gergely Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjas karmestert-zeneszerzőt főzeneigazgatónak, Fabio Ceresa olasz rendezőt művészeti igazgatónak, Bonecz Ervin kulturális menedzsert főigazgató-helyettesnek kértem fel. Köszönöm a támogató bizalmukat.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet azonnal túllendülni a krízisen. De hitelesen, következetes és elhivatott szakmai munkával, átgondolt művészeti koncepcióval el kell kezdeni az Operaház értékének visszaállítását” – írja Miklósa Erika.