Mitől független egy színház? – Nánay István és Fuchs Lívia könyve Budapest alternatív műhelyeit mutatja be

A nyolcvanas évek végén virágzó színpadi „szabadságszigetekről” az úgynevezett alternatívok alakulásáról, – melyek közül egyesek eltűntek, sokuk meghatározó műhely lett – értekezik a Városháza Kiadó új kötete. A Függetlenül – Alternatív színház Budapesten című könyv a rendszerváltás utáni fővárosi, színházi és kortárs táncéletet dokumentálva a korszellemet is bemutatja. Közben arra kérdésre is választ keres: mitől alternatív egy színház, formaviláguk, újításaik, hogyan kerülnek be az intézményes színházak munkájába?

Szerző: Szilléry Éva

A budapesti alternatív színház és kortárs tánc alkotóit, társulatait, befogadóhelyeit és meghatározó műhelyeit mutatja be a most megjelent Függetlenül című kötet, amelynek középpontjában elsősorban a rendszerváltás óta eltelt évtizedek állnak. A könyv történeti előzményekre is visszatekint, hiszen a független előadó-művészet hazai kialakulása, a rendszerváltozás előtti évtizedek, színházi hatásainak tükrében érthető meg igazán. 

A kötet bemutatóját a Stúdió K Színházban tartották, ahol Kiss Bea újságíró, műsorvezető beszélgetett a szerzőkkel: Fuchs Lívia tánctörténésszel, kritikussal, a kötet szerkesztőjével, Nánay István színikritikussal, egyetemi oktatóval, Szabó Györggyel, a Trafó korábbi vezetőjével és Szabó István színházi szakíróval. A beszélgetés központi kérdése az alternatív színházak mibenléte volt, annak tisztázása, hogy milyen művészeti és finanszírozási sajátosságok különböztetik meg az intézményesült színházi struktúráktól a függetleneket, és miért volt szükség a témában egy átfogó összegzésre.

Nánay István szerint az alternatív színház meghatározásakor két szempontot kell figyelembe venni. Az egyik a finanszírozás és a működés módja, a másik pedig a művészi tartalom és forma. Utóbbi esetében azonban nincs olyan egyértelmű, megfellebbezhetetlen kritérium, amely minden produkcióra érvényes lenne. Szerinte az alternatív színháznak valamilyen újdonságot kell hoznia: tartalmi, formai szempontból vagy akár mindkét tekintetben, ami a ritkább esetben történik meg. Olyan művészi megközelítést képvisel, amely nem illeszthető be a hagyományos kőszínházi struktúrába. Nánay szerint éppen ez a kísérletező, újító szemlélet adja a független színház  sajátosságát.

Fuchs Lívia a kortárs tánc felől közelítette meg a kérdést. Felidézte Frenák Pál alkotói gondolkodását, aki gyakran használta a „kreáció” fogalmát. A kreáció ugyanis visszatérést jelent a kiindulóponthoz: az alkotó újragondolja, mi a tánc, mi a színház, és milyen formában jöhet létre az együttműködés. A nullpontra megy vissza és a táncos szerepét értelmezi. Fuchs Lívia számára az alternatív művészet lényege éppen ez a fajta alapvető újragondolás, az innovatív szemlélet, amely nem fogadja el adottnak a művészeti ágak hagyományos kereteit, hanem folyamatosan kérdéseket tesz fel azok működéséről.

Szabó István a kulturpolitika és az intézményesülés összefüggéseire hívta fel a figyelmet. Szerinte az intézményesülés nem feltétlenül a művészi formák megváltoztatását jelenti. Sokkal inkább azt, hogy a már bizonyított alkotóműhelyek stabil, kiszámítható támogatást kapjanak, és így továbbra is a saját művészi elképzeléseik szerint dolgozhassanak.

De vajon mit tesz hozzá a könyv ahhoz, amit eddig is tudtunk a független szcénáról és miért fontos most a függetlenekről beszélni? – vetette fel Kiss Bea. 

Fuchs Lívia úgy látja, ha a kötet eléri, hogy azok is felfedezzék ezt a területet, akik eddig kevésbé ismerték, már megérte elkészíteni. A könyv számára is új felismeréseket hozott, hiszen a független színházi és táncélet sokfélesége, művészi kreativitása és magas színvonala rendkívül gazdag korszakokat teremtett a magyar kultúrában.

Szabó István a kötetet fontos kiindulópontnak tekinti. Véleménye szerint ez az összefoglalás nem lezárja a témát, hanem éppen ellenkezőleg: további kutatások, feldolgozások és monográfiák megszületését ösztönözheti. A független szcéna története ugyanis olyan gazdag és szerteágazó, hogy számos alkotó és műhely önálló feldolgozást is megérdemel.

A kötet terjedelmes névmutatóját emelte ki Nánay István, amely jól érzékelteti, milyen sokan dolgoztak ezen a területen. Szerinte a magyar színháztörténet-írás hosszú időn keresztül elsősorban a kőszínházi intézményrendszerre összpontosított, miközben a független alkotók munkássága kevésbé kapott helyet a történeti összefoglalásokban.

A jelen kötetből kirajzolódik,  mennyi kreativitás és művészi érték halmozódott fel ezen a területen. Ráadásul a független és az intézményes színházi világ nem egymástól elszigetelten létezik: folyamatosan hatnak egymásra, inspirálják és alakítják egymást. A magyar színház egészéről tehát csak akkor alkothatunk teljes képet, ha a független szcéna történetét is annak szerves részeként kezeljük.

A Függetlenül című kötet jelentősége túlmutat azon, hogy összegyűjti a budapesti alternatív színház és kortárs tánc meghatározó szereplőit, társulatait és helyszíneit. Láthatóvá tesz egy olyan művészeti közeget, amelynek története szorosan összefonódik a folyamatos kísérletezéssel, az új formák keresésével és a művészi szabadság igényével.

A több évtizedet átfogó tanulmánykötet arra is választ adhat, hogyan változott ez a szabadságigény a rendszerváltozás után.  A Városháza Kiadó Alternatív Budapest sorozatában megjelent kiadvány a korábbi, filmes témájú Váltójel és a kortárs zenével foglalkozó A hallgatás terei után a harmadik átfogó értekezés egy művészeti szcénáról. A független színházat nem a magyar színházi élet peremén elhelyezkedő különálló világként, hanem annak nélkülözhetetlen és folyamatosan megújuló részeként értelmezi.

A színházi fejezeteket Nánay István, a kortárs tánccal foglalkozó részeket Fuchs Lívia jegyzi. Szabó György, a Trafó korábbi vezetője több mint négy évtizedes személyes tapasztalata alapján tekinti át a fővárosi független közeg változásait, míg Szabó István a korszak kultúrpolitikai és gazdasági hátterét is bemutatja. 

Fotó: Ámon Henriett