Molnár Áron: „Erre tettem fel az életemet, 8 éve küzdök a rendszer ellen”

Molnár Áronnal az nlc.hu beszélgetett annak kapcsán, hogy ő az egyik főszereplője a napokban bemutatott Itt érzem magam otthon című filmnek, amely állami támogatás nélkül jött létre.

Molnár Áron számára az Itt érzem magam otthon nem csupán újabb filmszerep, hanem tudatos állásfoglalás is a független, értékalapú alkotás mellett. A színész executive producerként is részt vett a projektben, amelyet Holtai Gábor rendezett, a forgatókönyvet pedig Veres Attila írta még öt évvel ezelőtt.

Molnár hangsúlyozza: a film megszületésekor „sehol nem volt még aktuálpolitikai kontextus”, ezért különösen fontos számára kiemelni a függetlenségét. „Ez a film teljesen függetlenül született meg mindettől” – fogalmaz. Szerinte ma Magyarországon, ha valaki valóban értékalapú filmet akar készíteni, „nem propagandát”, akkor szükségszerűen a rendszertől független alkotói közegben találja magát.

A jelenlegi finanszírozási struktúráról markánsan fogalmaz: „Egyszer megkérdezték tőlem, mi kellene ahhoz, hogy megváltozzon a mostani filmfinanszírozási struktúra. A válaszom egyszerű volt: tehetséges emberek csináljanak filmeket. Mert ha nem tehetséges emberek csinálnak filmet, az rossz lesz. Ennyire egyszerű.”

Hitből és kockázatból építkezve

Az Itt érzem magam otthon esetében Molnár és alkotótársa, Lovas Rozi executive producerként is részt vállaltak a munkában. A külföldön ismert bevételalapú modell mintájára dolgoztak: az alkotók akár ingyen munkával szállnak be a produkcióba, és a későbbi bevételekből részesednek.

„A hitünket és a tudásunkat tettük bele, hogy a film létrejöhessen” – mondja a színész. – „Ha egyszer megváltozik a rendszer, vissza lehessen nézni, és azt mondani: ott voltunk. Nem támasztottuk a pultot, nem maradtunk csendben. Dolgoztunk.”

A forgatás fizikailag és mentálisan is embert próbáló volt: az első napokat egy ötnégyzetméteres szobában töltötték, napi tizenkét órában. A színész szerint a közte és Lovas Rozi között meglévő bizalom és barátság nélkül a film nem jöhetett volna létre. „Ha nem öleljük meg egymást minden jelenet után, ezt nem lehetett volna végigcsinálni.”

„Nyolc éve küzdök a rendszer ellen”

Molnár az elmúlt években nemcsak művészként, hanem közéleti szereplőként is aktív. Saját független társulatát, a Loupe Színház-at nyolc éve alapították, állami támogatás nélkül. A csapat piaci alapon működik, és – állítása szerint – versenyképes fizetést biztosít a tagjainak.

„Úgy lehet csinálni, hogy nem alszol és nincs magánéleted” – mondja nevetve arra a kérdésre, hogyan fér meg egymás mellett a forgatás, a színház és a közéleti aktivitás.

A kiállás nála nem hirtelen döntés volt. „Gyerekkorom óta így neveltek a szüleim. Mindig arra tanítottak, hogy álljak ki az igazságtalanság ellen.” Az elmúlt években azonban egyre erősebb lett benne az érzés, hogy „amiben élünk, az nem jó”. Úgy látja, sokan szomorúak és frusztráltak, ő pedig „egy boldog, nyitott, intelligens társadalomban” szeretne élni.

Feketelisták és egzisztenciális ugrások

A közéleti megszólalás szerinte konkrét szakmai következményekkel jár. „Feketelisták léteznek” – állítja. Elmondása szerint előfordult, hogy egy produkcióban nem tüntették fel a nevét, illetve évek óta nem hívják a közmédiába.

Korábban is vállalt komoly kockázatot: 27 évesen hagyta ott a biztos fizetést jelentő Vígszínház-at, majd kiszállt a nagy nézettségű A mi kis falunk című sorozatból is.
„Fontosabb volt, hogy egyenes gerinccel tudjak tükörbe nézni” – fogalmaz.

Arra a kérdésre, nem félt-e attól, hogy politikai tartalmú videóival a megélhetését kockáztatja, így válaszol: „A megélhetésemet mindig is kockáztattam.”

Miért nem lesz politikus?

Bár gyakran éri az a kritika, hogy „mindenki maradjon a saját szakmájánál”, Molnár szerint a színészek reflektorfényt tudnak irányítani fontos ügyekre. „Ez felelősség. Nem élni vele: luxus.”

Arra azonban határozott nemet mond, hogy politikai pályára lépjen.
„Soha. Alkalmatlan vagyok rá. Az idegrendszerem nem bírná. Túl öntörvényű vagyok” – mondja. A politikát ketrecharzhoz hasonlítja: „Én bokszolnék, ők meg brazil jiu-jitsuznak, kempóznak, muay thai-oznak – bármit bevetnek.”

Úgy érzi, a saját eszközeivel – színpadon, filmben, közösségben – tud a legtöbbet tenni. „Ott van dolgom, így tudok a legtöbbet segíteni.”

A teljes interjú itt érhető el.