Újsághirdetésre jelentkezett, most az Oscar várományosa Mihalek Zsuzsa. Őt kérdezte a Kultúra.hu oldalán Gáti Katalin Teodóra és a Dívány.hu felületén Ványik Dóra.

A teljes interjú itt olvasható.

A Szegény párák, amiért a jelölést kapta egy fekete humorú science-fiction vígjáték, aminek a látványvilága még az alkotókat is meglepte a vetítésen: „Amikor a forgatókönyvet olvastuk, szürreális világot képzeltünk el. Tudtuk, hogy nem lehet egyszerű berendezéssel megoldani a látványt, hanem valami nagyon különlegeset kell csinálnunk. Nem lett volna elég csak Magyarországról összeszedni a tárgyakat, ezért Prágából, Franciaországból, Németországból is hozattunk bútorokat, Indiából pedig például terítőt, vagy Bécsből vázát.”

Arról szólva, milyen képességek kellenek ahhoz, hogy valakiből jó berendező legyen, elmondta: „Az, hogy mindennap más bőrébe tudjon bújni. Előfordul, hogy egy nap két különböző karakter lakását kell berendeznem, és ahhoz kicsit mindig át kell lényegülnöm azzá az emberré. (…)

A Szegény párákból a párizsi bordélyház díszlete a kedvencem. Azt éreztem magamhoz legközelebb, mert csodálatos, dús, részletgazdag helyszín: minden kis tárgy, lámpa a helyén van benne. Ehhez például öt különböző országból érkeztek a tárgyak. Fontosak számomra a részletek, mert azoktól lesz szép a végeredmény. Maximalista vagyok: addig megyek, amíg nem találom meg mindenből a legjobbat.”

Mihalek Zsuzsa 17 éves lehetett, amikor Pest belvárosában meglátott egy amerikai filmforgatást, és annyira tetszett a hangulata, hogy eldöntötte: filmes akar lenni. Amikor az Expressz újságban kerestek berendezőgyakornokot a Filmgyárba, jelentkezett és egy este táviraton kapta meg a választ: felvették.

Az ő történetéről készült

Mihalek Zsuzsa a Díványnak azt is elárulta, hogy melyik volt az a kellék a forgatásai alatt, amely nagy fejtörést okozott neki.

Biztos volt több is, de most az jut az eszembe, amikor az Eldorádó egyik jelenetében a kislány lábára rálép a ló. Természetes volt, hogy ezt nem forgathatják le élő lóval, így hát besétáltam az Állatorvostudományi Egyetemre, ahol megkaptam egy halott állat nem éppen kis méretű lábát, amit beletettek egy nagy zacskóba, és én ezt busszal vittem ki a Teleki térre, a forgatásra – részletezte kalandos utazását.

A filmezésről szólva pedig úgy nyilatkozott: „Sokan azt hiszik, csupa csillogás, pedig nem így van. Kőkemény fizikai és mentális munka. Ha forgatás van, nincs betegség, fáradtság, menni kell. A 12 óra a minimum munkaidő, de van, hogy ennél többet is ott vagyunk. Ha mi délután öt-hat óra körül hazaérünk, nem is tudjuk, mit csináljunk a nap további részében.”

Mihalek a divany.hu-nak adott interjújában beszél arról,

mi a különbség a látványtervező és a berendező között;
mely filmeken dolgozott először még a nyolcvanas évek végén;
hogyan dolgozott úgy Charlize Theronnal, Gary Oldmannel vagy éppen Kate Winslettel, hogy nem is találkozott velük;
honnan szerzi be a kellékeit, és hol tárolja őket;
már előre sejtette, hogy jelölni fogják Oscarra;
és arról, hogy miért nem változik semmi, ha megnyeri a díjat.