Rendkívüli dolog történt az iskolában. Egyesek szerint egy szimpla diákcsínyről van szó, mások bűncselekménynek nevezik az esetet. Az igazgatónő nyomozásba kezd. Az érintettek hallgatnak. Majd a tanárok különleges nyomokra bukkannak.

A Csokonai Színház ajánlója:

Létezik egy jelenség, ott van minden óvodában és iskolában, de igazából még szavunk sincs a bullyingra, nemhogy felfognánk, milyen fajsúlyú is ez a probléma valójában. Miközben a hosszabb időn át elkövetett szándékos zaklatás a statisztikák szerint a gyerekek 2/3-át érinti, számos esetben nem kezdődik komolyabb vizsgálódást, elodázódnak a szükségszerű kérdések. Ezt a hiányt is pótolja a Csokonai Színház Para című előadása, amelyet Bethlenfalvy Ádám állít színpadra. A rendező-drámapedagógus és Romankovics Edit író együtt gondoltak arról, hová helyeződjenek a hangsúlyok, ha a bántalmazásról szeretnének kérdéseket feltenni a kamaszoknak.

„A legérdekesebb persze az, hogy hogy jutottak el a diákok eddig a tettig, és hogyan kezeli ezt az iskola” – mondja Bethlenfalvy Ádám. „A Para a különböző rendszerek, közösségek működését próbálja bemutatni. Miként tart egy ember, nem feltétlenül rossz szándékból, kezében egy teljes csoportot? Ki lehet-e ebből lépni? Miért jó és miért rossz benne lenni egy ilyen csoportban? Hogy működik egy ilyen csoport? És ugyanígy az iskola hogyan működik? Hogy születnek döntések? Hogy működik a hatalom ezen belül? A bullying mindig hatalmi kérdés. Egyetlen állandó paramétere az, hogy hogyan tudok mások fölött uralkodni. Sokféleképpen járja körül az előadás azt a kérdést, hogy hogyan lehet nemet mondani. Nem lehet ugyanis azt mondani, hogy így kell nemet mondani. Nincs rá jó modell.”

A mai zaklatásról, határátlépésről szóló történetek végletesek. A szakiskolákban olykor bűncselekményig fajuló változatai is megjelennek és gyakran olvashatunk a hírportálokon fiatalok öngyilkosságáról szóló cikkeket is. A Para mégsem sokkoló történet. A rendező szerint többet lehet abból tanulni, ha inkább a dinamikán, a működésen van a hangsúly. „Ez egy döntés volt. Amit extrém példának gondolunk, az nem biztos, hogy az. Ezeknek az eseteknek a megítélése nagyon relatív. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy egy ilyen reálhelyzetben az elrettentés erősebb. A Para nem próbál igazságot tenni, de nem is relativizál. Nincs igazság, de mégis vannak hibáztatható szereplők.”

A Julit alakító Wessely Zsófia szerint számos olyan pontja van az előadásnak, amivel a kamaszok azonosulhatnak. „Bár nem látunk bele személyes sorsokba, abban biztos segítséget kaphatnak a Para nézői, hogy hogyan láthatnának valamit másképp, több szemszögből. A banda, amit öten alkotunk, egyrészt ott mutatja meg az igazi arcát, amikor kiderül, hogy ki mit tesz meg azért, hogy szeressék, másrészt abban is, hogyan válik valaki kirekesztetté, ha nem olyan döntést hoz, amit éppen a helyzet kíván. Mivel senki sem akar kirekesztetté válni, mert akkor érzi magát fontosnak, ha tartozik valahová, ez egy ördögi körré válik. Juli inkább magát választja a csapat helyett. Amikor a csapat olyasmit kér tőle, eljön egy pont, ahol nem tudja megtagadni önmagát, a neveltetését, a mentalitását. Az, hogy bevallja mit tettek, egyrészről egy becsületes megnyilvánulás, másrészről árulás. Nehéz megítélni.”

Janka Barnabás a Para egyik legérdekesebb figuráját, az iskola rosszfiúját játssza. Ricsi fővezérként, igazi manipulátorként irányítja az iskolai csapatot. A színész bár tizenöt éve kezdte el a gimnáziumot, sok hasonlóságot lát a saját iskolai élményei és az eljátszott történet között. „Első olvasásra láttam, hogy ez egy létező sztori. Bármelyik általános iskolában vagy gimnáziumban megtörténhet. Nem beszélve arról, hogy meg kellene érteni Ricsi motivációját, azt, hogy nagyon szeretne valahová tartozni. Mivel ez nem adatott meg neki otthon, az iskolában szeretne egy igazi családot és irányítani is azt. Van egy erős adottsága, tud nyomást gyakorolni az emberekre, csak ezeket az energiákat rossz irányba viszi.”

A Para premierjét 2020. február 5-án tartották a Víg kamaraszínházban.

Szereplők: Oláh Zsuzsa, Wessely Zsófia, Edelényi Vivien, Hajdu Imelda, Gelányi Bence, Janka Barnabás.

Díszlet-és jelmeztervező: Ondraschek Péter. Dramaturg: Madák Zsuzsanna. Ügyelő: Dobos László. Súgó: Németh Angéla. Rendezőasszisztens: Ozoroczki Erika. Rendező: Bethlenfalvy Ádám.