Szarvas József: „Egész életemben szembeszéllel, pustoló hóban haladtam”
2026. február 22., vasárnap 10:15
Februártól Szarvas József Kossuth-díjas színművész vezeti az egri Gárdonyi Géza Színház-at. Az első társulati ülésen egyértelmű hitvallást fogalmazott meg: „jó és sikeres színházat szeretnék teremteni Egerben”. A Heves Megyei Hírlap podcastjában gazdag, fordulatokkal teli életútjáról is beszélt – arról, hogyan vezetett az egykori tanyasi kisfiú útja a vágóhídtól a színpadig, majd a színházigazgatói székig.
„Nem is készülhettem tudatosan erre a pályára”
Szarvas József elszigetelt tanyasi világban nőtt fel, ahol a gyermekkort a kemény fizikai munka határozta meg. „Valójában nem készültem, sőt, a körülményeim miatt nem is készülhettem tudatosan erre a pályára” – fogalmazott. A kapálás, vízhordás és háztáji munka monotonitása azonban gazdag belső képzeletvilágot teremtett benne.
A hentes és mészáros szakma kitanulása után raktárosként dolgozott a vágóhídon, amikor váratlan fordulat következett: felvették a debreceni Csokonai Színház-ba segédszínésznek. A döntés családi konfliktust is hozott. „Amikor édesapám ezt megtudta, elzavart otthonról, és hosszú évekig nem is tehettem be a lábam a szülői házba” – idézte fel.
A kezdetek sem voltak könnyűek: „A direktor úr azzal fogadott: ‘Fiatalember, magával két nagy baj van.’ Az egyik a szemem – bénulásos kancsalsággal születtem –, a másik pedig, hogy amit a vágóhídon kerestem, azt itt nem tudják megadni.” A fiatal Szarvas ekkor döbbent rá: azért a „csodáért”, amire jelentkezett, még fizetést is kap.
A Vígszínháztól a Nemzetiig
Debrecen után felvették a Színművészeti Főiskolára, majd a diploma megszerzése után a Vígszínház szerződtette. Itt kötött életre szóló barátságot Kaszás Attila színművésszel, akinek személye és erkölcsi tartása meghatározóvá vált számára.
2002-ben az új Nemzeti Színház nyitóelőadásán, Madách Imre Az ember tragédiája című művében Ádám szerepét játszotta. „Joggal érezhettem, hogy ez egy színész életpályájának abszolút csúcspontja” – mondta. A felkérés ugyanakkor félelemmel is járt: „Azért féltem, mert tudtam, hogy el fogom vállalni.”
Cingár és a „megélt titok”
Bár sokan ma is a Üvegtigris Cingárjaként azonosítják, pályája jóval összetettebb. Korábban úgy vélte, nem fog filmezni, sőt egy Szabó István-filmben játszott jelenetét ki is vágták. Később mégis számos filmszerep találta meg.
A színészi hitvallásáról így fogalmazott: „Minden szerep attól más, hogy van egy titok, egy megélt titok, amit hoztál magaddal. Ha szerencséd van, ezt bátran és szabadon át tudod adni.”
Pajtaszínház és közösségépítés
A 2007-ben alapított viszáki Kaszás Attila Pajtaszínház és Galéria létrejötte szintén Kaszás Attilához kötődik. „Mi lenne, ha ez a pajta közösségi szerepet kapna a faluban?” – idézte fel a gondolat megszületését. A kezdeményezésből mára közösségerősítő kulturális tér lett, amelyhez kapcsolódva 2009-ben létrehozták a Kárpát-medence első Tündérkertjét is; ma már több mint 600 ilyen kert működik.
„A színháznak ne csak közönsége, de közössége is legyen”
Az egri kinevezés kapcsán hangsúlyozta: a vezetői ambíció nem volt tudatos cél. „Eszembe nem jutott, hogy színházat igazgassak.” Úgy véli azonban, a Pajtaszínházban megszerzett közösségépítő tapasztalat alkalmassá teszi az intézményvezetésre.
„Azzal a szándékkal vágunk bele a munkába, hogy a színháznak ne csak közönsége, de közössége is legyen. A színház fórum lehet arra, hogy találkozzunk, beszélgessünk, és kiderüljön, milyen hiányokat kell pótolnunk a megmaradásunkhoz” – fogalmazott.
Önálló esttel is bemutatkozik
Az egri közönség március 26-án láthatja önálló estjét, „Pustol a hó… avagy könnyű neked Szarvas Józsi” címmel, amely a Bérczes László-val közösen írt könyvére épül. A „pustol” tájszó: amikor a szél vízszintesen hordja a havat, és csak belső iránytűnkre figyelve tudunk előrehaladni.
„Egész életemben szembeszéllel, pustoló hóban haladtam, de mindig akadt valaki, aki továbbsegített. Ha valakinek az én könyvem vagy ez az előadás tud segíteni, akkor már megérte megcsinálni” – zárta gondolatait az új egri színidirektor.