Székely Csaba Az igazság gyertyái című szövege bizonyult a legjobb új magyar drámának a Színikritikusok Céhének 45. díjátadó gáláján, amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által, Sebestyén Aba rendezésében vittek színre. A darab kapcsán a témaválasztás miértjéről, a színrevitel kezdeti nehézségeiről is kérdezte az írót a Maszol.ro.

A felvetésre, miszerint Az igazság gyertyáinak különleges aktualitása van, hiszen idén avatták fel a bözödújfalusi Összetartozás templomát, a dráma pedig épp a helybéliek megpróbáltatásainak állít emléket, Székely Csaba elmondta: „(…) Körülbelül hét évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni vele, és akkor úgy gondoltam, hogy ez a téma annyira egyedi, sajátosan erdélyi és izgalmas, hogy ha bármelyik színháznak felajánljuk Sebestyén Abával, akkor bárki azt mondaná, hogy „gyertek és csináljátok”. Közösen kezdtünk dolgozni Abával, már tudtuk, hogy ő lesz a rendező, de a várt lelkesedést nem kaptuk meg, így körülbelül hat éven át a fiókban maradt az ötlet. Végül a marosvásárhelyi színház kért fel a megírására, így született meg Az igazság gyertyái. (…)

Úgy fogalmaznék, hogy engem az igazság jobban érdekel, mint a valóság. A hétköznapi hősöknek szeretnék igazságot szolgáltatni, például Ráduly István katolikus papnak, aki sok embert megmentett. Az, hogy ez a történet megfelelő módon elmesélhető legyen, számomra fontosabb volt, mint az, hogy a valóságban konkrétan miként történtek az adott események. A történelem csak egy váz ebben az esetben. Az, hogy volt, egy ilyen falu, ahol együtt éltek ezek a felekezetek, és ez a falu most már nem létezik, onnan deportáltak 63 ember, majd 60-at sikerült megmenteni… nagyjából ennyi az, ami valós, a többi fikció. Az, hogy ki milyen ember volt, hogyan viselkedett, milyen viszonyban álltak egymással, mind kitalált dolgok, és azt a célt szolgálták, hogy minél egyenesebben elmesélhessem ezt a történetet a színészekkel együtt” – mesélte a szerző.

Székely Csaba azt vallja, a színpadon létrejövő produkció esetében maga a mű: „Úgy gondolom, hogy amit én csinálok, az nem a teljes alkotás, hanem csak egy része. Ehhez hozzáteszi a magáét a rendező, a színészek, a látványtervező, a zeneszerző, és az összes többi színházi munkatárs. Így jön létre A MŰ. Mint ahogy van egy vagon sem vonat még egymagában, hanem kell hozzá mozdony, kell sín is, és még nagyon sok elem. Szóval amit én csinálok, az a vagon, a teljes vonat egyik eleme.”

Arról szólva, hogy Az igazság gyertyái bizonyult a legjobb új magyar drámának a Színikritikusok Céhének 45. díjátadóján, kifejtette:

„Nagyon nagy megtiszteltetés. Ez egy független szakmai díj, ami mögött nem áll egy államtitkár vagy bárki, aki beleszóljon abba, hogy kihez kerüljön, hanem a Színházi Kritikusok Céhének tagjai ítélik oda titkos szavazás útján, tehát még ők maguk sem tudják, hogy ki fogja kapni az elismerést. Száz valahány előadásból választották ki Az igazság gyertyáit, ami hatalmas dolog. Ez nagyon nagy öröm mindannyiunknak, és külön öröm az is, hogy mivel a budapesti közönség nem igazán érzékeli, hogy mi folyik az itteni színházi világban, most sikerült kicsit felhívni a figyelmet magunkra. Jó hírét vittük a városnak és a társulatnak.”