Szőts Orsi, a budaörsi színház művésze: „Még az apró szerepekben is van egy önálló történet”

A Budaörsi Latinovits Színház színésznője, Szőts Orsi a nyári szünet utáni első próbán adott interjút a Budaörsi Naplónal, amelyben karrierje alakulásáról, a Vacok babaszínházi előadás rendezéséről és személyes kihívásairól is beszélt.

Az interjúból kiderül, a színésznő a 2024/25-ös évadban a legtöbbször lépett színpadra anyaszínházában, amiért „Jászol-díjban” részesült.

Szőts Orsi az új évadban Vacok 2. munkacímmel rendez, erről szólva úgy fogalmazott: „Rengeteg, több mint tíz futó előadásom van, ezek között nagyon sok, gyerekeknek szóló előadásban is játszom és ehhez jönnek még más új feladataim az új évadban, ezért így beszéltük meg Berzsenyi Bellaagh Ádámmal, a színház igazgatójával, hogy az új babaszínházat „csak” rendezem.”

A folytatást a szülők is szorgalmazták, mivel a gyerekek az első Vacok előadást akár többször is megnézték. Az új darabban a szerepeket Juhász Vince és Fröhlich Kristóf veszik át.

Szőts Orsi pályája kapcsán elsőként arról mesélt, már gyerekként is egy kicsit bohóc volt:

„Én mindig egy Klaun (Clown), kicsit bohóc voltam, és emlékszem, amikor elsőben bementem az osztályba, szinte az összes kis csaj szép, szőke és kék szemű volt, mondtam is anyámnak, hogy biztosan rossz osztályba vettek fel. De megnyugtatott, hogy menj csak be, itt a te helyed. Maga a színészet 14 éves korom körül kezdett érdekelni, amikor Egerben, ahol éltünk, az Óz, a csodák csodáját láttam, és tudom, hogy ez így kicsit elcsépelt, de ott megéreztem az illatot, azt az egész színházi atmoszférát, ami magával ragadott. Innentől nekem elsőként volt az előadásokra bérletem. Majd középiskolában először Venczel Valentin színjátszó szakkörébe kerültem be, és bár felvettek Egerben a főiskolára, nyelvész szakra, egy ismerősöm szólt, hogy most indul a Harlekin stúdióban bábkészítő szak, érdekel-e. Mivel képzőművészetiben érettségiztem, lecsaptam rá, hogy hú, akkor inkább bábkészítő leszek! A felvételin azonban kiderült, hogy egyedül jelentkeztem erre a szakra, viszont indult bábszínészet, és azt az ígéretet kaptam, hogy mellette bejárhatok a műhelyekbe is, így hát ezt végeztem el.”

A Harlekin stúdióban bábszínészetet tanult, majd tíz évig a Békéscsabai Napsugár Bábszínházban dolgozott. A budaörsi társulathoz először vendégszereplőként került, majd 2020-ban lett hivatalosan is a tagja, szakmai kihívásokat keresve.

A színésznő szerint minden szerep, még az aprók is, tanítanak valamire. „Szerintem még az apró szerepekben is van egy önálló történet. Amikor magamra öltöm valakinek a figuráját, azzal sorsközösséget vállalok vele. Persze minden próbafolyamatban van, ami nehezebb, vagy van, hogy nagyon nem klappol az ember a szereppel, a rendezővel. Ám utólag mindig kiderül, hogy mégis, mindegyik megtanított valamire.”

A Hamletben nyújtott Ophelia alakítása számára is hatalmas kihívás volt, hiszen a darab végére meztelenre kellett vetkőznie. Bár a szerep lelkileg megterhelő volt, a színésznő a nehézségek ellenére is élvezte a kihívást.

„Egyrészt nagyon hálás voltam Alföldinek, ahogyan normálisan, emberien felkészített mindenre, ami ezzel a szereppel járhat. Az a lehetőségem is megvolt, hogy nemet mondjak. De mégis, hogy mondhattam volna nemet, amikor olyan paneleket indíthattam be, amik eddig még soha nem voltak nálam bekapcsolva? És nagyon fontosnak tartottam, tartom, amit Alföldi az általa alkalmazott eszközökkel ki akart fejezni. Igen, azt, hogy a saját érdekükben kihasználnak, megaláznak a családtagjaid. (…), és nincs is feltétlenül a bántalmazóban rossz szándék. Ophelia apja, Polonius sem gonosz, csak meg akart oldani egy dolgot és egy kis részt látott a lányából, többet nem. Többek között arról is lehetett még e darab kapcsán beszélni, hogy van a kevésbé szeretett, meg a jobban szeretett gyerek… No, meg arról, hogy milyen a szépségideál, hogy Opheliát eljátszhatja-e egy olyan alkatú színésznő, mint én. Persze, hogy eljátszhatja, ha van mit mondani vele! De félre ne érts, nekem is nagyon nagy meglepetés volt, amikor Robi felhívott, hogy nem mondjuk a Rómeó és Júliából a dadát, hanem Ophelia szerepét bízza rám…, micsoda?… Sok minden nincs meg bennem, de hál” istennek, önkritikám van. Szóval, Ophelia… Meg kell vallanom, hogy nagyon szeretem magam jól érezni a színpadon. Még akkor is, amikor szenvedek. Például a Részegekben imádom csinálni a prostituált Rózát, miközben a végén egy rettenetes jelenetben Rába Roland majdnem megfojt és meg akar erőszakolni, ráadásul disznó módon nézünk ki a színpadra kiöntött sárban, mégis végig ott van az emberben a játék öröme. Az Opheliánál azonban Robi ki is mondta: nem érezheted jól magad egy percig sem! Hiába érzed, hogy sikeres vagy benne és egyre több minden szakad fel…” – fejtette ki Szőts Orsi.

Az interjú során nyíltan beszélt arról, hogy sokat bántották életében, de a nehézségek ellenére pozitív maradt. Ezt a mellette álló embereknek, és különösen a férjének köszönheti. „Azzal, hogy mindig jókor, jó helyen volt mellettem valaki, aki azt mondta, ‘ne viccelj már, te most tényleg másokkal foglalkozol? Menj inkább és csináld!’, és én annyira szeretem a munkámat, hogy ez most már elég a továbbiakhoz.”

Férjével egy társkeresőn ismerkedtek meg: „Ő kertészmérnök, és mindig azt mondja, hogy minden királylány másfajta, de mindegyiknek megvan a tornya, amelyikből meg kell menteni, és ő megmentett engem az én tornyomból. És tényleg, ez így van, amióta a húgocskám cselszövésének köszönhetően egy társkeresőn megismerkedtünk, ő mindenben támogat. Sokan azt mondják, hasonlítunk is egymásra, volt, aki azt hitte, hogy a bátyám.”

Beszélt a filmsorozatokban vállalt mellékszerepeiről is (Hotel Margaret, Drága örökösök), amelyek szerinte a szakmai kapcsolatok bővítésére és „egy őrületes agyi tréningre” is kiválóan alkalmasak. Az interjú végén a színésznő megkönnyezve mesélt arról, hogy egy kolléganője, Hartai Petra a következőt mondta róla: „Szőts Orsiról a fülbevalói, a humora, a kedvessége, a premierfőztjei és a mosolya maga a világegyetem.”

A teljes interjú a Budaörsi Naplóban olvasható.