1887. június 25-én született magyar irodalom egyik legeredetibb alakja. Karinthy Frigyes író, költő, humoristára emlékezünk.

“A lélek egy pici ember, aki az emberi testben szaladgál – akkora, mint a hüvelykujjam. Néha a gyomorban van, néha felszalad a fejbe -, előrejön, beül a szemekbe, vagy hátul, a nyúltagyvelő puha párnájára lefekszik. Néha a torokban szorul meg, s onnan beszél – néha a kezekbe szalad. Nem tud jól beszélni emberi nyelven, dadogva vonaglik, s nyugtalanul rázza kényelmetlen börtönét. De ahol befészkelte magát: legyen az kő vagy ember, annak a tárgynak mozdulnia kell”. (Karinthy Frigyes)

Az orvoslástól a léghajóig minden érdekelte, így lett újságíró

Egy budapesti kispolgári család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot. Tisztviselő apja költők és filozófusok barátja, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja volt, az ifjú Karinthy eleven szellemi közegben, művészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett.

A Markó utcai reálgimnázium tizenöt éves tanulója volt, amikor első regényét, a Nászutazás a föld középpontján keresztül című tudományos-fantasztikus művét folytatásokban közölte a Magyar Képes Világ című lap. Az érettségi után egyszerre kezdett bölcsészeti, orvosi, természettudományi stúdiumokat, de diplomát soha nem szerzett, újságíró lett. A tudomány és a technika fejlődése iránti érdeklődése egész életében megmaradt, ő maga is kipróbálta a repülőgépet és a léghajót, saját filmfelvevő gépe is volt.

“Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége.” (Karinthy Frigyes)

Egy csapásra népszerű lett

1908-tól a Nyugat munkatársa, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza barátja volt. 1912-ben egyszerre jelent meg két novelláskötete, két humoreszkgyűjteménye, továbbá az irodalmi paródiáit tartalmazó Így írtok ti, amellyel egy csapásra ismert és népszerű lett.

“Humorban nem ismerek tréfát.” (Karinthy Frigyes)

Nem rejtette véka alá pacifizmusát

Az 1910-es évek elején szeretett bele az akkor még férjezett színésznőbe, Judik Etelbe, akit Berlinbe szöktetett. Az asszony 1913-ban elvált, és egy évvel később hozzáment Karinthyhoz. Frigyükből született meg Gábor fiuk, aki szintén költő lett.

Az első világháború kitörése után Karinthy nem rejtette véka alá pacifizmusát, a Swiftet idéző Utazás Faremidóba című regénye és a Holnap reggel című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Szatirikus publicisztikájának csúcsát a Krisztus és Barabbás című kötet jelentette. Az 1916-os Tanár úr kérem írásaiban az iskolát helyszínnek használva archetipikus helyzeteket és magatartásformákat ír le.

“A világ formája a mozgás – lényege a nyugalom.” (Karinthy Frigyes)

Szerelmek, küzdelmek

Az 1918-as spanyolnáthajárványban meghalt Judik Etel, Karinthy lelkileg teljesen összetört, naplójában szörnyű fájdalmáról írt, mintegy előrevetítve tragikus sorsát: “Úgy érzem, agyamban daganat képződött.” A politikai változások is meggyötörték, a polgári forradalmat üdvözölte, a Tanácsköztársaságot már nem, a fehérterror ideológiáját pedig kipellengérezte, így jobbról is, balról is támadások érték.

1920-ban ismerte meg az orvosi tanulmányokat folytató, szabad szellemű Böhm Arankát, aki szintén férjes asszony volt, de elvált, hogy hozzámenjen az íróhoz. Legendás házasságuk a nő és férfi örök párharcának ékes és meglehetősen zajos, viharos bizonyítéka volt. 1921-ben született meg közös gyermekük, Ferenc, aki később szintén neves író lett. (Az ő Baracklekvár című novellája idézi fel a Karinthy família meglehetősen bohém és színes életét, az állandó társasági nyüzsgést, a barátokkal folytatott nyelvi és egyéb szellemi játékokat.)

“Szeressétek a világot, a kék eget és a messzeséget – magatok és hazátok szeretetét pedig bízzátok az ösztönre: az jobban tudja, hogyan kell szeretni önmagunkat.” (Karinthy Frigyes)

Nem mondhatom el senkinek

A harmincas évek elején Karinthy az elsők között tűzte vitriolba mártott tolla hegyére a szélsőséges diktatúrákat, görbe tükröt tartott az emberi ostobaság, a szellemi tunyaság megnyilvánulásai, a torzult világ jelenségei elé. Regényeiben, humoreszkjeiben, elbeszéléseiben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a fekete humor irányába fejlesztette tovább. 1930-as Nem mondhatom el senkinek című verseskötete számos formai bravúrja mellett mély filozófiai-gondolati tartalmával is kitűnik.

1936-ban agydaganatot diagnosztizáltak nála, a neves svéd professzor, Herbert Olivecrona műtötte meg. Ebből az “élményből” született a túlvilági kalandozásról szóló Mennyei riport és az agyműtétre reflektáló Utazás a koponyám körül című regénye, amelyből 1970-ben Latinovits Zoltán főszereplésével filmváltozat is készült. 2011-ben készült el Mátyássy Áron tévéfilmje, a T.Ú.K. – Tanár úr kérem!, amelynek szintén ez a mű adja a kerettörténetét.

“A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti.” (Karinthy Frigyes)

A műtét után öt évre szóló nagyszabású írói tervet készített, de csak tárcákra, karcolatokra futotta erejéből. 1938 augusztusában családjával szokás szerint egy siófoki panzióban töltötte a nyarat, amikor 29-én agyszélhűdés érte, és meghalt.

Babits Mihály így búcsúztatta: „Karinthy remekműveket hagyott ránk. Mégis nem csodálom, hogy a halála alkalmából íródott megemlékezések szinte többet foglalkoztak az emberrel, mint az íróval. Az új attitűd az élettel szemben, a jellegzetes Karinthy-attitűd, éppúgy kifejezésre jutott emberi karakterében, s szinte legmindennapibb, elejtett szavaiban is, mint legigényesebb irodalmi alkotásaiban, sőt néha talán jobban. A kettő egy volt és együtt hatott. Karinthy író volt abban is, hogy írt és abban is hogy volt. Mint író, bizonnyal nem adta ki egész tehetségét; még sokat lehetett volna várni tőle. Életműve kevésnek tűnik föl, lángeszéhez és nagy erejéhez képest. Alakja mégis teljes, s küldetését befejezettnek érezhetjük. Önmagát, az élettel szemben való attitűdjét, egészen kifejezte.”

Kiváló műfordítóként is emlegeti az utókor

Karinthyt kiváló műfordítóként is emlegeti az utókor, bár a magyaron kívül egyetlen más nyelven sem tudott tisztességesen. Ferenc fia írta róla: “Valamennyiünk közül apánk tudott legkevésbé németül, angolul szinte egyáltalán nem tudott.” Leghíresebb “műfordítását”, Milne Micimackóját is Emília nővére készítette, aki viszont valóságos nyelvzseni, bár kissé őrült volt. Karinthy leginkább csak lektorként működött közre a fordításokban.

“Az a baj, hogy nincs múlt és jövő, mint ahogy eddig áltattam magam. A valóság mindig jelenvaló, egyetlen pillanat a valóság, örökké tartó, egyetlen pillanat. Ez nem rövid és hosszú, a pillanat, ami van – ez az egyetlen módja a létezésnek, és ebből a bűvös körből, a pillanat börtönéből nincs, nincs menekvés.” (Karinthy Frigyes)

Bár az egész életében tervezett nagy művet, az Új Enciklopédiát soha nem írta meg, helyette, mintegy mellékesen létrehozott egy hatalmas és műfajilag is igen gazdag életművet, amelynek szinte minden darabjában az emberi elme, az irodalom és a nyelv játékosságát hangsúlyozta. Mind a mai napig rendkívül népszerű, ötleteit, szójátékait nemzedékek ismételgetik. Születésnapját a magyar humor napjaként ünnepeljük, ekkor ítélik oda a humoros műfaj terén nyújtott kimagasló teljesítményért a Karinthy-gyűrűt.

Összeállította: T. B. / Színház Online, Színház.org

Karinthy Frigyesre emlékezünk – “Humorban nem ismerek tréfát”