Január 8-án mutatta be a tatabányai Jászai Mari Színház Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor című művét Fehér Balázs Benő rendezésében.

Ajánló a darab elé:

Ebben az orosz kisvárosban nincsenek titkok. A kiskapuk, a hálapénzajándékok és a hatalommal való visszaélés minden formája természetes része a mindennapoknak. A városvezetők egymás kezét mosva tartják fent a közhigiéniát. Mindez zökkenőmentesen működik, amíg be nem fut a hír, hogy kormányzati ellenőr érkezett Szentpétervárról. Erre felbolydul a város.

A hatalmasok pillanatok alatt próbálják elsikálni hosszú évek mulasztásait és túlkapásait, a megkárosított polgárok pedig felbátorodnak: végre hangot adhatnak sérelmeiknek.

Attól, hogy a bűnösök revizoruknak épp egy náluk is nagyobb szélhámost hisznek, lesz a darab egyedülállóan szórakoztató fricska és másfél évszázada érvényes társadalmi szatíra.

A rendező szavaival a produkcióról:

„Dosztojevszkijjel ellentétben Gogol nem szereti a karaktereit. Különös pontossággal átlátja gyarlóságaikat és kegyetlen humorral leleplezi azokat. Kiábrándult, cinikus és éleslátó. Nagyon sokoldalú író, sok műfajban alkotott érvényesen. A korai elbeszélései éppanyira izgalmasak, mint a drámái, vagy a Holt lelkek” – fogalmazott Fehér Balázs Benő a Pesti Műsornak.

Saját bevallása szerint elkezdtek érdekelni a figurák, megszerette A revizor humorát, és nagyon örül, hogy megrendezte: „Ez a darab csábítja az embert, hogy politikai komédiát csináljon belőle, hiszen a korrupcióról is szól. Miközben dolgoztunk rajta, nekünk is sok aktuálpolitikai analógia jutott eszünkbe, de azt éreztem, hogy az eltakarhatja a darab mélyebb rétegeit. Jobban érdekelt a szereplők hiúsága. A hatalom a pénz és a hírnév bermuda háromszögében élik az életüket, mert nem rendelkeznek valós értékrenddel. Kizárólag az érdekeik határozzák meg a viszonyaikat, és nagyon kisstílüek. A nyomasztó az, hogy hatalmon vannak, és minden és mindenki tőlük függ. Most olyan helyzetbe kerülnek, amikor ők függnek mástól, és minden ravaszságuk ellenére, pont mert görcsösen ragaszkodnak a megszerzett javakhoz és mert félnek, hogy elveszthetik azokat, kiszolgáltatottak és hülyék lesznek.”

Arról szólva, hogyegy felnagyított légypapír a díszlet, ami ragad, kifejtette: „Devich Botond díszlettervezővel érzékileg akartuk megfogni a darab lényegét, és közben egy olyan közeget létrehozni, ami fizikailag is segíti a bohózati helyzeteket. A mocsáron, a lápon, valami posványon keresztül jutottunk el a légypapírhoz. Rászáll egy rovar, mert vonzza a színe és az illata, aztán nem tud lekerülni róla, talán fel sem ismeri, hogy haldoklik, aztán szörnyű kínok között elpusztul. (…) Mindenkinek kihívást jelentett a díszlet, mert ragad, és nincsen vízszintes pontja. Nem minden társulat tekintette volna ezt a körülményt izgalmas kihívásnak. Szerencsére a társulat nyitott volt erre az ötletre, habár a főpróbahétre minden izületük fájt. Külön külön is izgalmas színészek, és remekül dolgoznak együtt. Jó volt velük.” A teljes interjú itt olvasható. Szerző: Pavlovics Ágota

Anton Antonovics Szkvoznyik-Dmuhanovszkij, polgármester Kardos Róbert 
Anna Andrejevna, felesége  Danis Lídia 
Marja Antonovna, lánya  Litauszky Lilla 
Luka Lukics Hlopov, iskolaigazgató  Dévai Balázs 
Hlopov felesége  Bakonyi Csilla 
Ammosz Fjodorovics Ljapkin-Tyapkin, járásbíró  Végh Péter 
Artyemij Filippovics Zemljanyika, kórházigazgató  Honti György 
Ivan Kuzmics Spekin, rendszergazda  Figeczky Bence 
Pjotr Ivanovics Dobcsinszkij, gazda  Baksa Imre 
Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij, gazda  Király Attila 
Ivan Alekszandrovics Hlesztakov, fővárosi hivatalnok  Mikola Gergő 
Szvisztunov, rendőrkapitány  Maróti Attila 
Vlasz, pincér  Megyeri Zoltán / Töreky Zsuzsa
Olga, polgár  Tankó Erika 
Hrisztyian Ivanovics Hübner, orvos  Onda Sándor 

Alkotók

Zeneszerző  Józsa Tamás 
Díszlettervező  Devich Botond 
Jelmeztervező  Szakos Kriszta 
Dramaturg  Gábor Sára 
Rendező  Fehér Balázs Benő 

Az előadás weboldala →http://www.jaszaiszinhaz.hu/darab.php?id=241