Tetemrehívás a színpadon – Vidnyánszky Attila rendezésében látható a Marxtőkéje a Nemzeti Színházban

Ritkán fordul elő, hogy egy színházi előadás már a megszületése előtt viták kereszttüzébe kerül. A Nemzeti Színház új bemutatója, a Marxtőkéje, Vidnyánszky Attila rendezésében, ilyen. A bemutatót március 27-én tartották, az első előadásra pedig március 28-án került sor – mindkettő teltházas érdeklődés mellett.

Vidnyánszky Attila rendezése mögött személyes és régóta érlelődő kérdés áll: miként lehetséges, hogy egy 19. századi torz gondolatvilág ma is ilyen erővel hat? A rendezőt már egyetemi évei óta foglalkoztatja az a szellemi örökség, amely – saját megfogalmazása szerint – „drámai, sokszor gyűlölködő szövegeken” keresztül formálta a történelmet.

A Marxtőkéje előadás ezt a kérdést viszi színpadra. Nem elméleti síkon, hanem drámai formában: egy különleges „tetemrehívás” keretében, amely egy bírósági tárgyalás szerkezetét idézi. A vádlott maga az eszme. A szereplők – vádló, védő, tanúk – mind saját igazukat képviselik, miközben a néző nem kész válaszokat, hanem egymásnak feszülő gondolatokat kap.

Az előadás egyik legfontosabb állítása, hogy az eszméknek következményei vannak. A színpadon megszólaló szövegek – Marx és Engels írásai, valamint későbbi követők gondolatai – egy olyan világképet rajzolnak ki, amely a rendező értelmezésében szembe kerül mindazzal, amit ma sokan alapértéknek tartanak: a családdal, a vallással, a nemzettel, a hagyománnyal.

A produkció nem kerüli meg a történelmi következményeket sem: azt a kérdést teszi fel, miként válhatott egy gondolatrendszer a 20. század meghatározó, sokszor tragikus eseményeinek egyik forrásává, és hogyan lehetséges, hogy mindezek ellenére ma is sokan érinthetetlenként tekintenek rá.

A színpadi világ különleges rétegét adja, hogy az alkotók János evangéliumának részleteit is beemelik az előadásba.

A Marxtőkéje megszületése – a Nemzeti Színház közleménye szerint – közös gondolkodás eredménye. A próbafolyamat során a színészek aktív résztvevői voltak annak a szellemi munkának, amely nemcsak szerepeket, hanem kérdéseket is formált. Külön hangsúlyt kap a fiatal generáció jelenléte: az előadás reflektál arra is, hogy a mai ideológiai viták egyik legfontosabb terepe éppen a fiatalok gondolkodása.

„A német filozófus műve voltaképpen csak ürügy, hogy számot vessünk arról, mi a forrásvidéke a ma sokszor kritikátlanul elfogadott vagy meg nem kérdőjelezhető elveknek, amelyek olyan társadalmi tüneteket hívnak életre, mint az eltörlés kultúrája (cancel culture) vagy a woke. Ebben az előadásban tehát nem teatralizáljuk Marx szövegét, hanem különböző kortársi és mai szövegek segítségével gondolkodásra hívjuk a nézőt: hová vezetett mindaz, amit Marx a 19. században megálmodott. Ez a rendezési technika számomra már megszokott, a színészeket is bevonom a próbafolyamat során a közös gondolkodásba. Még Debrecenben csináltam hasonlót a Halotti pompa vagy a Mesés férfiak szárnyakkal című előadások próbái során” – nyilatkozta a produkció kapcsán Vidnyánszky Attila.

A Marxtőkéje legközelebb április 18-án tér vissza a Nemzeti Színház színpadára, a 13. Madách Nemzetközi Találkozó keretében.

Jegyek: https://nemzetiszinhaz.jegy.hu/program/marxtokeje-187813/1404254 

Fotók: Eöri Szabó Zsolt