Péntek délután a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra Tarr Bélát, a Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendezőt. A magyar és a nemzetközi filmművészet meghatározó alakját több százan kísérték utolsó útjára.
A temetésen beszéddel búcsúzott tőle Iványi Gábor lelkész, Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas író, Kelemen Fred és Marshall Patrick rendezők, Karácsony Gergely főpolgármester, valamint Vermes Dorka forgatókönyvíró és Olasz Renátó színész-rendező. Jelen volt számos pályatárs és tanítvány is, köztük Enyedi Ildikó, Reisz Gábor és Szinetár Miklós.
Karácsony Gergely a temetésen átadta a rendező tavaly odaítélt Budapest díszpolgára címének oklevelét és emlékérmét, amelyet Tarr Béla már nem vehetett át. A főpolgármester szerint a rendező a szabadság és az emberi méltóság következetes képviselője volt.
Iványi Gábor lelkész azt mondta, ha valamit akart Tarr Béla, akkor az két dolog: hogy a másik ember arcán Isten arcát fedezzük fel, és hogy „tükröztessük a láthatatlant”.
Vermes Dorka a rendező egykori tanítványaként arról beszélt: Tarr Béla nem hitt az illúziókban, és nem akarta megszépíteni a valóságot, mégis sok humor rejtőzött filmjeiben.
Szinetár Miklós felidézte, hogy Tarr Bélát nem technikai újítások, hanem az emberi arc, a sors és a társadalom ábrázolása érdekelte, filmjeinek ereje pedig abban rejlett, hogy a hétköznapi monotónia egy ponton túl elementáris energiává alakult. Karácsony Gergely elvitte a temetésre a rendezőnek tavaly odaítélt Budapest díszpolgára címmel járó oklevelet és emlékérmet, amelyet Tarr Béla már nem vehetett át.
Iványi Gábor hangsúlyozta: Tarr Béla művészetének lényege az volt, hogy az emberi arcon keresztül fedezzük fel Isten arcát, és „tükröztessük a láthatatlant”. Tanítványai szerint a rendező következetes erkölcsi mércével, illúziók nélkül alkotott, filmjeiben a gyakran nyomasztónak tartott világ mellett finom humor is jelen volt.
Tarr Béla 70 éves korában, hosszú betegség után hunyt el január 6-án.