Vidnyánszky Attila: „Pintér Béla előadásai egyre értéktelenebbek, viszont egyre agresszívabbak”

Az Átriumban bemutatott Kabuki című előadásról Vidnyánszky Attila is kifejtette véleményét a Magyar Nemzetnek. A Nemzeti Színház igazgatójának elmondása szerint a művészet szabadsága nagyon fontos dolog, de vele kell, hogy járjon a művész felelősségtudat is.

Pintér Béla legújabb, Kabuki című darabjában a történész Schmidt Mária karaktere jól beazonosítható módon, de fiktív néven (Schanda Veraként) megjelenik. A figurát, akit Jankovics Péter alakít végül bezárják egy ládába, majd megverik a színpadon. Ennek kapcsán a Magyar Nemzet megkereste Kálomista Gábort, a Thália Színház ügyvezető igazgatóját, aki rendkívül élesen bírálta Pintért.

„Azt gondolom, a balliberális kollégák is egyetérthetnek abban, hogy ez uszítás, és hogy eljutottunk a falig. Aki ilyesmiben éli ki a színházcsináló szerepét, az aberrált. (…) Alapvetően nem tartom problémásnak, ha egy színház aktualizál, politikai témákkal és szereplőkkel foglalkozik, de mindennek van egy határa. Pintér Béla esetében már azt sem gondoltam helyesnek, amikor A bajnok című előadásban egy valódi család sorsát állította pellengérre”

– nyilatkozta Kálomista Gábor.

A Kabuki c. darab főszereplője Csányi Miklós (Szabó Zoltán), egy vidéki kulturális menedzser, aki elszántan igyekszik megnyitni egy új tájházat Szabadszálláson. A patrióta és tiszta lelkű Miklós sorsdöntő válaszút elé kerül, amikor a nagypolitika képviselője megpróbálja beszervezni és céljaira felhasználni.

A darab alapkonfliktusa a Miklós által idealizált költői tisztaság és a reálpolitika által diktált, kompromisszumokkal teli életvezetés között feszül. Miklósnak el kell döntenie, hogy a személyes boldogulást és a partnere által hangoztatott „élni kell” elvet követi-e, vagy a morális ellenállást választja, akár az orosz ellenzéki politikus, Navalnij nevére hivatkozva.

Az előadásban keveredik a múlt és a jelen, a tájakon és kultúrákon átívelő történetben a magyar betyárvilág és a tradicionális japán kabuki színház is megjelenik. 

Szögezzük le, Magyarországon szabadon nyilvánulhatnak meg az alkotók, de morális alapok nélkül nem beszélhetünk műalkotásról, csak provokációról. A színház mindig is a gondolkodás, a párbeszéd és az érzelmi azonosulás tere volt. A művészet ereje nem a gyűlöletben, hanem a megértés felmutatásában rejlik. Ezért aggodalommal figyelek minden olyan megnyilvánulást, amely a művészi önkifejezés eszközeit az emberi méltóság megsértésére vagy a közéleti szereplők elleni szimbolikus erőszakra használja

 – fogalmazott friss nyilatkozatában a Nemzeti igazgatója.

Vidnyánszky Attila úgy véli:

„Pintér Béla kikopott Európa színpadairól, pedig nagyon igyekszik kereszténygyalázó, nemzeti értékeinket, hagyományos családi értékeket kigúnyoló előadásaival megfelelni a nyugati világ liberális trendjének, csak hát Európában Dunát lehet rekeszteni az ilyen típusú „műalkotásokkal”. Kicsit hasonló utat jár be, mint annak idején Schilling Árpád. Színházi előadásai egyre értéktelenebbek, viszont egyre agresszívabbak.”

„Már a Bajnok című darabjával is átlépett egy határt és ugyan tudom, hogy meg kell szolgálnia a külföldről jövő támogatást, de biztos, hogy a másként gondolkodó iránt érzett mérhetetlen gyűlölet mentén nem szabad eljutni az elpusztítására való buzdításig. Szégyenletes, ahogy annak idején is a Katona József Színházban megszületett provokáció után, úgy most is hallgat a liberális elit” – tette hozzá a Nemzeti Színház vezérigazgatója, majd azzal zárta gondolatait, hogy még messze vannak a választások, amelyek után szintén lesz élet Magyarországon. Meglátása szerint jó volna, ha meg tudnánk őrizni emberi méltóságunkat.

Az előzményekről itt olvashat.