Zsoldos Dávid: „A pénzeket nem elvenni kell, hanem átcsatornázni”

Nyílt pályázatokat, többéves támogatásokat és teljesítményalapú finanszírozást sürget Zsoldos Dávid. A Magyar Zenei Tanács elnöke a Válasz Online-nak adott interjújában a NER kultúrpolitikáját bírálta, ugyanakkor arra is figyelmeztetett: gyors változtatások nélkül a független kulturális szféra jövőre legfeljebb vegetálni lesz képes. Az Erkel Színház musicalszínházzá alakítását súlyos szakmai hibának nevezte, Ókovács Szilveszter operaházi vezetéséről viszont árnyaltabb értékelést tart szükségesnek.

A kulturális finanszírozás problémáját elsősorban a rendelkezésre álló pénzek elosztásában látja Zsoldos Dávid, aki Stumpf Andrásnak beszélt a támogatási rendszer átalakításáról, a jövő évi költségvetés körüli vitákról és a zenei intézményrendszer helyzetéről.

„Mert a NER teljesítménye összességében kudarc. Rendkívül buta kontraszelekció jellemezte” – fogalmazott a Magyar Zenei Tanács elnöke. Szerinte a rendszerben alapvetően a lojalitás számított, miközben a szakmai teljesítmény háttérbe szorult. Kivételként említette a Both Miklós vezette Hagyományok Házát.

Zsoldos állítása szerint az eseti, politikai szempontok által vezérelt kiadások a teljes kulturális költés 18–22 százalékát tették ki, miközben 2024-ben az NKA nyilvános pályázatain a kulturális kiadások hozzávetőleg másfél százalékát oszthatták szét. Hozzátette: az összevetésben nem szerepelnek az építési beruházások, az NKA ideiglenes kollégiumán keresztül kiosztott, általa említett 17 milliárd forintot pedig nem sorolta a nyílt, szakmai alapú pályázati támogatások közé.

A megoldást a politikai döntésekkel elosztott források nyilvános pályázati rendszerbe terelésében látja. Elképzelése szerint a támogatásokról világos stratégia alapján, rendszeresen megújuló szakmai bírálóbizottságoknak kellene dönteniük.

„A politikai alapon osztogatott sorokat, pénzeket mielőbb be kell csatornázni a nyílt pályázati rendszerbe – ha ez megtörténik, senki nem fog forráshiányra panaszkodni.”

Az NKA szakmai kollégiumi rendszerét alapvetően működőképesnek tartja. Úgy véli, éppen azt mutatja a rendszer védettségét, hogy a vitatott támogatások kiosztásához meg kellett kerülni a rendes szakmai döntéshozatalt.

A jövő évi tervekkel kapcsolatban ugyanakkor kifogásolta az NKA magas tartalékképzési kötelezettségét, amely szerinte jelentősen szűkíti a kiosztható támogatásokat. Ésszerűtlennek tartja, hogy éppen akkor csökkenjen a pályázati mozgástér, amikor a finanszírozás egészét a nyilvános pályáztatás felé szeretnék elmozdítani.

Többéves, kiszámítható támogatási rendszerre lenne szükség – hangsúlyozta. Szerinte fesztiválokat, zenekarokat és más kulturális műhelyeket nem lehet úgy működtetni, hogy minden évben bizonytalanná válik a fennmaradásuk. A hosszabb távú finanszírozást adatokra épülő értékeléssel és szigorú ellenőrzéssel kapcsolná össze.

A Magyar Zenei Tanács munkacsoportjai több területen készítenek javaslatokat. Zsoldos beszámolója szerint a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségével kidolgozott, több mint hetvenoldalas zenekari stratégia már a szakállamtitkár asztalán van. A dokumentum garantált bérstruktúrát és kiszámítható jövőképet adna a vidéki zenei központoknak, a támogatási kategóriák között pedig a teljesítmény alapján lehetne mozogni.

„Nem létezhet olyan, hogy valaki egyszer beül egy kiemelt kategóriába, és onnantól kezdve az idők végezetéig oda van betonozva.”

A mérlegelés szempontjai között említette a saját bevételek arányát, a látogatottságot, az ifjúsági és vidéki koncerteket, a digitális jelenlétet, valamint a külföldi turnék és fesztiválszereplések számát és minőségét.

Az interjúban az Erkel Színház átalakítását is élesen bírálta. Meggyőződése, hogy Budapest és az agglomeráció közönsége nem maradhat megfizethető népopera nélkül.

„Az ország legnagyobb és legjobb zenei akusztikájú színházából musicalszínházat csinálni kapitális szakmai hiba” – mondta. Kifogásolta az általa említett három és fél milliárd forintos közpénztámogatást is, mert a musicalt alapvetően piacképes műfajnak tartja. Az Erkel sorsáról szóló döntés szerinte a Karmelitában született.

Ókovács Szilveszter operaházi vezetéséről ugyanakkor úgy véli, csak nagyobb időtávlatból lehet méltányos mérleget készíteni. Elmondta, hogy régi barátság fűzi a menesztett főigazgatóhoz, akinek munkásságából az Eiffel Műhelyház létrehozását és az Erkel 2013-as újranyitását emelte ki. Szerinte Ókovács idején nem volt politikai cenzúra az intézményben; példaként Tarnóczi Jakab és Székely Kriszta rendezéseit említette. Az Operaház jövőjét erős, nemzetközileg is releváns vezetői pályázathoz kötné.

A nagy összegű egyedi támogatások kapcsán Mága Zoltán, Leslie Mandoki és a Színházi Olimpia finanszírozását is bírálta. Álláspontja szerint az ilyen kiadások átrendezésével, valamint a háttérintézmények működésének észszerűsítésével a jelenlegi kulturális költségvetésből is biztosíthatók lennének a szakmai feladatok.

A Magyar Művészeti Akadémia és más, a NER idején megerősített intézmények esetében elsősorban a feladatok és a forrásfelhasználás átalakítását szorgalmazza. Személyes javaslatként felvetette az MMA és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia hosszabb folyamat során történő összeolvadását is.

Zsoldos értelmezése szerint a meglévő intézményi költségvetési sorok megtartása egyelőre a kulturális keret védelmét szolgálhatta. Azt viszont már nehezen tartaná indokolhatónak, ha ezeket a pénzeket 2027-ben is változatlan módon használnák fel.

Sürgette a magánforrások bevonását, a kulturális áfa ügyének rendezését és az ellenőrzött társaságiadó-kedvezmény lehetőségének megteremtését is. A korábbi TAO-rendszer visszaéléseiből szerinte azt a következtetést kell levonni, hogy hatékony ellenőrzésre van szükség. Emellett az európai uniós kulturális együttműködésekben is jelentős lehetőséget lát.

A legsürgetőbb feladatnak mégis a változtatások nyilvános menetrendjét tartja. Figyelmeztetése szerint, ha az NKA mozgástere szűk marad, és nem sikerül időben átcsoportosítani más forrásokat, az intézményrendszeren kívüli kulturális szereplők súlyos helyzetbe kerülnek.

„Ez, amit a NER ránk hagyott, változtatások nélkül már talán a jövő évet sem bírja ki.”

Egy esetleges összeomlást nem tartana megtisztulásnak: szerinte az megszüntetné a közönség helyi hozzáférését a kultúrához, és pályaelhagyásra vagy külföldre költözésre kényszeríthetne művészeket.

„A pénzeket nem elvenni kell, hanem átcsatornázni, újracímkézni és jobban felhasználni. Ha a meglévő szakmai kapacitásokat és humántőkét egyszer elveszítjük, azt borzasztó nehéz újra felépíteni.”

Forrás: Válasz Online, Stumpf András interjúja, 2026. november 10.