„A tanításban alapvetően csak pozitívum van” – Interjú Székely Krisztával és Polgár Csabával

A Bodó Viktor vezette Budapesti Színészképző első évfolyamának negyedik trimeszterében a színészmesterség órákat Polgár Csaba, színész, rendező, az Örkény Színház művészeti vezetője és Székely Kriszta, rendező, 2026. január 31-től a Katona József Színház igazgatója tartotta. A Jurányi Házban működő színészképzésről kérdezte őket Bordás Katinka.

Mindketten tanítottatok 2020 előtt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Mennyire felüdülés most a tanítás a mindennapi teendők mellett?

Polgár Csaba: Én csak három évig tartottam művészi beszéd órát az SZFE-n a modellváltásig. Annyira nem volt idő beleszokni a tanításba, nincs még kialakult módszerem. Ezért is szerencsés, hogy Krisztával tartottuk párban a színészmesterség órákat ebben a trimeszterben, mert neki nagyobb tapasztalata van a tanításban. Sokat tanulok én is tőle. Több mint három év kihagyás után jó érzés lelkes, energiadús és érdeklődő hallgatók között lenni; figyelni, hogyan gondolkoznak, ahogy felfedeznek egy anyagot, ahogy Csehovot egyszer csak elkezdik érteni és megtalálják a kapcsolódási pontot a műveivel. Nagyon izgalmas osztály, mind más típusú személyiségek.

Székely Kriszta: A tanításban alapvetően csak pozitívum van. Felüdülésnek nem nevezném, de oda-vissza nagyon termékeny dolog tud lenni fiatalokkal találkozni és gondolkodni. Ebben a szakmában gyakran mondják, hogy kevés tanítható belőle. Ezzel én mélyen nem értek egyet. Csabával sem voltunk még közös szakmai térben, ez is fontos dolog, hogy megtörtént. 

Milyen elvárásokkal, tervekkel álltatok neki szeptemberben a trimeszternek?

Polgár Csaba: Bodó Viktortól a megkeresés úgy szólt, hogy elemző, saját személyiségből építkező munkával foglalkozzunk, így ehhez kerestünk anyagot. Túl kézenfekvő volt Csehov, ezért őt elvetettük. Szóba kerültek a nagy realisták: Ibsen, Hauptmann, aztán mégis visszakanyarodtunk oda, ahonnan indultunk. Csak annyi elvárásunk és tervünk volt, hogy készüljön el három felvonás Csehov három drámájából: Sirály, Platonov, Ivanov. Három hónapig heti háromszor három órán keresztül fárasztó és tömény ugyanazzal az anyaggal foglalkozni, de jól ugrották meg a feladatot és jól dolgoztak együtt a hallgatók. 

Székely Kriszta: Bennem csak annyi elvárás volt, hogy legyen elkötelezett, mély és okos a munka. Ebben elsősorban a kurzusvezetők határozzák meg a színvonalat, így elvárásaim magunkkal szemben voltak, és kritikát is ugyanígy fogalmazok meg. A hallgatók fejlődése a cél. Az, hogy minél több eszközzel a kezükben kerüljenek a pályára.

Hogyan alakult köztetek a feladatmegosztás?

Polgár Csaba: Igyekeztük együtt tartani az órákat. Az első pár hétben úgy alakult, hogy a hallgatók hoztak jeleneteket, amihez mi hozzászóltunk, majd az alapján dolgoztak tovább. A kifejezett rendezés az utolsó időszakban kezdődött el, amikor azt a helyzetet is gyakorolniuk kellett, mit tudnak kezdeni a tőlünk kapott instrukciókkal. 

Székely Kriszta: Mindketten úgy szóltunk hozzá a jelenetekhez, hogy azzal terelgessük őket jó és minél komplexebb megoldások felé. Természetesen nem gondoltuk minden esetben ugyanazt, de minden jelenet végül úgy alakult, hogy abban integrálódni tudtak ezek a különbségek is.

Hogyan értékelitek a december 5-i trimesztert lezáró vizsgát?

Székely Kriszta: Szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy nagyon jó érzésekkel néztük a vizsgát. Rengeteget dolgoztak a hallgatók és ennek szemmel látható eredménye volt.

Az interjút készítette: Bordás Katinka
Polgár Csaba portré: Horváth Judit / Örkény István Színház
Székely Kriszta fotó: Dömölky Dániel / Katona József Színház 
Vizsgafotók: Dányi Viktória