A 31 éves Berettyán Nándor minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmjében, a Most vagy soha! című produkcióban alakítja Petőfi Sándort. De vajon függetleníthet -e egy ilyen projekt a politikától? Erre is választ keresett a színésszel a Magyar Hang.

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.

Arról szólva, nyomasztotta-e a nagy költségvetés, az, hogy egy hatmilliárdos filmben sokszorosan kell bizonyítania, elárulta:
„Sokkal jobban nyomasztott, hogy jól játszom-e Petőfit. Az, hogy mennyiből készült, konkrétan engem nem. Persze, kényes kérdések ezek. Érti az ember, hogy tétje van. Mégiscsak a legnagyobb költségvetésű magyar filmről beszélünk.”

Azt is hozzátette: „Be kell vallanom, a mentális egészségemet előtérbe helyezve még nem olvastam kritikákat. (…) Amúgy sem tartom magam olyan földöntúli zseninek, akit ne lehetne (kritizálni). Szeretném viszont, hogy a film körüli politikai kontextus minél inkább háttérbe szoruljon. Bírálják művészi térben, addig teljesen oké. Ez persze teljes naivitás.”

Berettyán Nándor arról is beszélt, mindenki álmodozik arról, hogy főszerepet játszhasson egy filmben. Azonban fontosabbnak tartja, hogy „közösséghiányos állapotban élünk”, és hogy „aggaszt minket a társadalmi polarizáció”. Meglátása szerint a történeteink képesek közösséget teremteni, míg az ideológiák erre nem képesek.

Az interjúban Rákay Philip kapcsán arról faggatják, hogy egyes megnyilvánulásai nem épp a megosztottságot erősítik-e.
„Nyilván Philip megosztó ember, felesleges lenne tagadni, ő sem teszi. De azt ő is elmondta a legelején, hogy semmiféle politikai aktualizálást nem szeretne a filmbe vinni. És a film attól teljesen független, hogy ő a közéletről miket gondol. Ha bárki megnézi a filmet, szerintem nem érezhet benne világnézeti részrehajlást” – szögezte le Berettyán Nándor.

A Nemzeti Színház kapcsán Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia balesete kavarta fel a közvéleményt. A kérdésre, hogyan tudták ezt eddig feldolgozni, Berettyán úgy felelt:
„Még most sem tudom azt mondani, hogy lenyugodtak bennem vagy a többiekben a történtek. Természetesen ez borzasztóan rossz élmény, rettenetesen sajnálja az ember kettejüket, és szurkol nekik. Tíz éve vagyok itt, nyilvánvalóan nem ez volt a színház legfelszabadultabb időszaka. (…) Belső feszültséget éreztem, persze. Kavarogtak az ember gondolatai, felhorgadt kicsit mindenki. Felesleges tagadni, hogy voltak feszültségek. Közben viszont jó lett volna, ha hagyják kicsit a társulatot és kettejüket feldolgozni a történteket. Ehelyett jött a külső nyomás, rengeteg valótlansággal, féligazsággal. (…) Juliról meg Ottóról szinte már senki nem beszélt, csak Vidnyánszkyról és a Nemzetiről. Ez nem normális állapot. Reméljük, minél hamarabb teljes értékűen színpadra tudnak állni. Amíg ez nem történik meg, addig ami történt, nem fog nyugvópontra jutni.”

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.