A kaposvári tárgyalástól az ügynökaktákig – Csáki Judit a kirúgásáról idéz fel egy történetet

Csáki Juditot a Kaposvári Egyetem 2013-ban elbocsátotta, a bíróság pedig két évvel később első fokon jogellenesnek ítélte a munkaviszonya megszüntetését. A színikritikus az állambiztonsági iratok novemberi nyilvánosságra hozatala kapcsán most a per egy másik részletét idézte fel. A tárgyalásokra eljött egy régi ismerőse, akinek a nevével később az 1989-es újratemetés állambiztonsági hátteréről szóló összeállításban is találkozott.

„Azt hiszem, ez voltaképpen az én történetem, bár nem rólam szól” – kezdi Facebook-bejegyzését Csáki Judit. A színikritikus azzal magyarázza, miért vette elő a kaposvári történetet, hogy a levéltári iratok közzététele újra felidézte benne a per egyik visszatérő szereplőjét. Erdei Jánost még abból az időből ismerte, amikor szerkesztőként és kritikusként a Színház folyóiratnál dolgozott, Erdei pedig írt néhány cikket a lapba.

Két tárgyalás és egy találkozás az egyetem előtt

Csáki szerint már az is nehéz volt, hogy az elbocsátása után kaposvári ügyvédet találjon, aki vállalja a képviseletét. Végül Németi Klárával indította meg a pert az egyetem ellen. Az első tárgyalás előtt a váróban meglátta Erdeit, akivel addigra évek óta nem találkozott. Mint írja, a férfi együttérzését fejezte ki, és azt mondta, azért jött, hogy neki drukkoljon. A második tárgyaláson is megjelent.

„A tárgyalás után hazavittem Klárit, aki a művészeti kar épületének közelében lakott. Ahogy hajtottam el az épület előtt, megláttam ezt az embert, amint sietős léptekkel halad a főbejárat felé, majd be is lép. Megdöbbentem.”

Csáki elmondása szerint ekkor tudta meg, hogy Erdei óraadó lett azon a tanszéken, ahonnan őt elbocsátották. Ettől kezdve másként értelmezte a jelenlétét. Az ítélethirdetéskor a visszaemlékezés szerint szóvá tette, hogy nem szeretné, ha Erdei ismét beülne. Erdei a tárgyalás nyilvánosságára hivatkozott, Németi Klára pedig Csáki beszámolója szerint zárt tárgyalást kért.

Csáki úgy vélte, hogy Erdei nem pusztán személyes érdeklődésből járt a tárgyalásokra. A bejegyzés azonban nem közöl bizonyítékot arra, hogy az egyetem részéről bárki megbízta volna, vagy hogy Erdei beszámolt volna valakinek az ott elhangzottakról.

Mit mondott ki a bíróság?

Csáki Judit a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színházi tanszékét vezette. Vidnyánszky Attila már a Színházi Intézet igazgatója volt, amikor 2013 nyarán művészeti rektorhelyettessé nevezték ki. Az Index akkori híre szerint Csáki távozásával megszűnt a tanszékvezetői poszt. A Népszava korabeli tudósítása Csáki mellett Jászay Tamás, Mohácsi János és Réthly Attila elbocsátásáról is beszámolt.

A kaposvári közigazgatási és munkaügyi bíróság 2015-ben első fokon jogellenesnek ítélte Csáki közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését. A Népszava szerint a bíróság arra jutott, hogy az elbocsátás indokaként megjelölt átszervezés nem történt meg, és Csáki egyetemi docensi munkakörét más szervezeti változás sem érintette. Az elsőfokú ítélet kártérítésre kötelezte az egyetemet.

„A pert megnyertem, de nem ez a lényeg – soha többé nem kaptam állást sehol. De utánanéztem Erdeinek.”

Vidnyánszky egy 2020-ban megjelent interjúban vitatta, hogy Csáki győzelemként értékelte az ügyet. Azzal érvelt, hogy az ítélet nem kötelezte az egyetemet Csáki visszahelyezésére, és szerinte a megítélt összeget per nélkül is megkapta volna. Ez nem változtat azon, hogy a korabeli tudósítás szerint az elsőfokú bíróság jogellenesnek találta az elbocsátást.

Erdei neve már 2009-ben megjelent egy levéltári összeállításban

Csáki bejegyzésében egy olyan bejegyzést idéz, amely szerint Erdei János Sándort 1975-ben, szegedi egyetemi hallgatóként szervezték be „Kovács Gábor” fedőnéven. A név és a fedőnév párosítása már a Magyar Nemzet 2009-es, levéltári iratok alapján készült összeállításában is szerepelt.

A lap szerint az 1989-es újratemetéshez kapcsolódóan az SZDSZ és az MDF vezetésében meglévő kapcsolatain keresztül szerzett információt a két szervezet részvételi terveiről. Ez az 1989-re vonatkozó közlés nem igazolja, hogy évtizedekkel később milyen céllal jelent meg a kaposvári tárgyalásokon.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának november 4-én megnyílt Nyitott Akták felületén az első körben nyilvántartási dokumentumok váltak kereshetővé, köztük a hálózati kartonok és a beszervezési dossziék nyilvántartására használt naplók. Egy nyilvántartási találat önmagában nem mutatja meg, hogy az illető milyen tevékenységet végzett. A közzétett iratok és a tényleges együttműködés közötti különbséget a Telex háttéranyaga is részletezi.

Csáki a bejegyzés végén Mohácsi Jánoshoz fordult, és felvetette, hogy a kaposvári történetekből egyszer könyv is születhet. „János, lehet, hogy tényleg könyv lesz ebből és a többiből?”