Nagy József: „Ha a szellem friss marad és fiatal, akkor a test követi”

A 69 éves Nagy József „Szkipe” szerint ma még pontosabban képes irányítani a mozdulatait, mint fiatalon. A világhírű vajdasági származású koreográfus és képzőművész a Trafóban bemutatott Dialogues in the Dream című új produkciója kapcsán beszélt a Népszabadságnak a japán táncszínházról, Tolnai Ottó költészetéről, a maszkok erejéről és arról, miért nem akarja előre megfejteni saját előadásait.

Nagy József négy évtizednyi alkotómunka után ismét pályája meghatározó hatásaihoz fordult. Az interjúban felidézte, hogy Étienne Decroux tanítványaként sajátította el a mim és a testmarionett technikáját. A nyolcvanas évek Párizsában a japán butoh-tánc jelentette számára a következő nagy fordulatot: olyan szemléletet talált benne, amely alapvetően különbözött az addig megismert nyugati táncnyelvektől.

A japán műhelyekben nem pusztán technikai tudást, hanem a testhez való újfajta viszonyt talált. Ez azért volt különösen fontos számára, mert ekkor már távolodni kezdett a Párizsban meghatározó amerikai posztmodern tánc szemléletétől. A butoh-val való találkozás után érezte úgy, hogy elegendő tapasztalatot szerzett saját alkotói nyelvének kialakításához. Pina Bausch munkássága is fontos volt számára, de akkoriban nem akart hosszú időre elköteleződni egy másik társulat mellett. Később Dominique Mercyvel, Bausch egyik meghatározó táncosával közösen hozta létre a Kis reggeli zsoltár című duót.

A költészet legalább ilyen fontos forrás. A magyarkanizsai gyökerekhez kapcsolódó Tolnai Ottó verseit már a színházi pályakezdése előtt meghatározónak érezte. Korábbi munkái közül az Orfeusz létrái és a Wilhelm-dalok is Tolnai versvilágából táplálkozott. Az interjúban Paul Celant és Vladimir Holant is megnevezte állandó inspirációiként.

„A költészet a fogalmazáshoz fontos számomra”

Nagy József saját bevallása szerint úgy gondolkodik a koreográfiáról, mint a költő a versről: a mozdulatoknak önálló ritmust és belső zeneiséget kell teremteniük. Nem pusztán látványos mozgássorokat akar felépíteni, hanem olyan színpadi nyelvet, amelyben a test, a zene és a kép együtt fogalmaz.

Az afrikai táncosokkal töltött öt-hat éves alkotói időszak szintén fontos állomás volt számára. Az Omma és a Full Moon című előadásokban olyan energiát és alkotókedvet keresett, amelyet a nyugat-európai táncéletben egyre kevésbé érzett. Ezekben a munkákban is együtt dolgozott Ivan Fatjóval, akivel húsz éve ismerik egymást, és aki az új produkcióban is a partnere.

A Dialogues in the Dream alkotásakor zen buddhista szövegeket, Hijikata Tatsumi felvételeit és a kabuki színház hagyományát tanulmányozták. A ningjoburi nevű játékmódból is merítettek, amelyben a színészek bábszerűen mozognak. A zenei világot John Cage preparált zongorára és ütőhangszerekre írt kompozíciói határozzák meg. A fehér maszkos, egymásra hasonlító alakok az előadás végén egy másik, japán színházi világba lépnek át.

„Ez így egy utazás – azért megyünk minél távolabb, hogy közelebb kerüljünk magunkhoz.”

A zen buddhizmusban Nagy Józsefet elsősorban a mesterek groteszk humora és a misztériumokhoz való szokatlan viszonya érdekli. A produkció egyik kiindulópontja a 13. századi Musō Soseki mester és tanítványa közötti beszélgetéseket rögzítő mű volt. A koreográfus számára a közvetett válaszok, a paradoxonok és a többértelműség a színpadi alkotásban is fontosak.

A maszkoknak ugyancsak különleges szerepük van a művészetében. A maszk viselését a saját mozgás belső hangjának meghallásához hasonlítja; az élő marionett mögött szerinte a személyiség rejtett rétegei és a test emlékezete munkálhat. A rituális átváltozás eszközeként tekint rájuk, és úgy érzi, segítségükkel pontosabban tudja megmutatni belső mozgásvilágát.

„Évek óta már csak maszkkal tudok dolgozni”

A koreográfiákhoz nem kizárólag a táncművészetből gyűjt anyagot. Megfigyeli a tiszavirágok, az imádkozósáskák, az eső és a szél mozgását, valamint az emberek hétköznapi gesztusait. Ezeket nem egyszerűen lemásolja, hanem a mögöttük meghúzódó eredeti mozgásminőséget keresi.

Az interjúban arról is kérdezték, 69 évesen ugyanúgy tud-e parancsolni a testének, mint korábban. Válaszában azt mondta, jelenleg még jobban is uralja mozdulatait, miközben tudja, hogy az életkor testi változásai bármikor új helyzetet teremthetnek.

„Azt vallom, hogy ha a szellem friss marad és fiatal, akkor a test követi.”

Az új szóló előkészítésekor videókamerával rögzíti saját mozgását: a felvétel szolgál külső szemként, amikor egyedül dolgozik. Nagy József már új szólóelőadáson dolgozik, amelyet a nemrég elhunyt Tolnai Ottó emlékének kíván ajánlani. A készülő darabot egyszerre tekinti visszatérésnek a vajdasági világhoz és a nemzetközi művészi bolyongások összegzésének. Úgy érzi, az évek előrehaladtával a látványos fizikai teljesítmény helyett egyre inkább a belső zene és a mozdulatok letisztultsága kerül előtérbe.

„Ez egy végtelen csiszolás, egy folyamatos munkálás.”

A képzőművészeti munka is új lendületet kapott az életében. A rajz és a fényképezés mindig jelen volt előadásaiban; most ismét több időt szeretne a műteremben tölteni, és a festészet felé fordul. Tervei között új kiállítások is szerepelnek. A kevesebb turné ebből a szempontból lehetőséget jelent számára, mert hosszabb, összefüggő alkotói időszakokat biztosít.

A művész nem egy előre lezárt koncepciót akar színpadra vinni. Arról beszélt, hogy a próbák során az anyag is alakítja az alkotót: a megszülető előadás visszajelzéseit figyeli, és hagyja, hogy új jelentések alakuljanak ki. A Dialogues in the Dream bemutatója júliusban, a Montpellier Danse fesztiválon volt, Budapesten november 10-én és 11-én játszották a Trafóban. Nagy József nem szeretné előre meghatározni, mit kell átélnie a nézőnek: az előadás jelentése szerinte az alkotás és a befogadás során is tovább alakul.

„Hogyha nem lenne benne titok, akkor nem lenne érdekes.”

A magyarkanizsai születésű Nagy József 1986-ban alapította meg a JEL Színházat. Több mint negyven produkciója a kortárs mozgásszínház meghatározó életművévé állt össze. Munkáiban a közép-európai szürrealizmus, a japán zen kultúra, az európai avantgárd és az afrikai mozgáshagyományok egyaránt találkoznak.

Forrás: Bálint Orsolya interjúja, Népszabadság, 2026. november 10.