Csikos Sándor kiváló színész, Debrecen díszpolgára, a közelmúltban pedig könyv jelent meg róla. Bóta Gábor készített vele interjút a 168 órának. Lapszemle.

A teljes interjú a 168 órában olvasható.
168 óra 2021.08.05 – 48,49,50. oldal

80 éves lesz októberben, de ha a pandémia engedi, teljes gőzzel játszik. Játszhatott végleteket jelentő szerepeket. Lehetett például Anyegin és Marat, Lucifer vagy a Csárdáskirálynőben Kerekes Ferkó: „Mondok még végleteket. A gyertyák csonkig égnek című Márai-regény adaptációjában Konrádot, a múlton rágódó öregembert adtam, és Plautus A bögre című vígjátékában komédiáztam. Csináltattam magamnak Ács Ibolyával, a fodrásztár remek vezetőjével kopasz parókát. Bibircsókot ragasztottunk az orrom bal oldalára, így játszottam Eucliót, aki A fösvény címszereplőjének, Harpagonnak az őse. A másik este pedig szmokingban és „propelleres” nyakkendőben beültem A gyertyák csonkig égnek előadásába. Élveztem ezeket az átváltozásokat. De például Sütő András Pompás Gedeonjában részeges kántor voltam, aki nyaklik összevissza. Fontos, hogy az ember többféle arcát is meg tudja mutatni, ne csak azt, amit leginkább megszoktak tőle.”

A kérdésre, nem gondolja-e, hogy sok minden kimaradt a pályájából, ami a talentuma alapján megtörténhetett volna vele, úgy vélekedett: „Hát, megtörténhetett volna több minden. Gyurkovics Tibor egész újságoldalnyi tanulmányt írt arról, hogy én miért nem pesti színháznál vagyok, amikor a Kreutzer- szonáta című drámájában Pozdnisevet adtam. Mások is kérdezgették, miért nem vagyok Pesten. Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett volna jól, ha filmezek, tévéjátékban szerepelek. De igen nagy szerepekkel voltam elfoglalva. Két dolog táplálja a tehetséget: a bizalom és a siker. A rendezőktől, a színházaktól, azoktól a városoktól, ahol játszottam, bizalmat kaptam, és ennek meg akartam felelni.”

Hosszú ideig ő is „erjesztette” a diákszínjátszást, hiszen az Ady Endre Gimnázium beszédtanára volt: „Éppen most „tettem le” az élettársammal, Várhalmi Ilonával együtt, akit mindenki Cila néniként ismer. Ő alapította Debrecenben a szentesi példa alapján a drámatagozatot. Elköszöntünk az Ady Gimnáziumtól. Szerettem tanítani, azért csináltam ilyen sokáig, mert úgy éreztem, hisznek nekem a gyerekek. (…) Ez személyiségfejlesztés. Meglehetősen sok növendékem van már pesti színházaknál, például Eszenyi Enikő, Tenki Réka, Polgár Csaba, Waskovics Andrea, Szabó Sebestyén László, Szarvas József, Földeáki Nóra, Keresztes Tamás… Jó érzés, hogy ők valamit kaptak tőlem. Segítettem abban, hogy ki tudják fejezni magukat. Nem csak színészeket neveltem. A minap rám köszönt egy volt tanítványom, elmesélte, hogy most diplomázott meteorológiából. Azt mondta, „nagyon köszönöm a tanár úrnak, hogy szabatosan el tudom mondani azt, amit akarok. Megfelelő volt a magabiztosságom, fellépésem, és ezt mind a tanár úrnak köszönhetem”.”

Nemrég jelent meg Kornya István: Csikos Sándor kulisszák nélkül című könyve. Ennek kapcsán úgy nyilatkozott: „Jó volt Kornya Istvánnal a munka, érdekes volt elmesélni az életemet. (…) Megemlékezünk jellegzetes vidéki színházakról, előadásokról, kollégákról. Igyekszünk például emléket állítani annak, hogyan működött a színház Kádár diktatúrájának idején. Kis korképből, kis színházi „látképből” és kicsit a saját történetemből sikerült valahogy összegyúrni ezt a kötetet.”

A teljes interjú a 168 órában olvasható.
168 óra 2021.08.05 – 48,49,50. oldal