Ionescu Raul: „Amíg mutyi van, addig revizor is van, és addig vicces is lesz”
2025. december 1., hétfő 15:36
A Vörösmarty Színház december 13-án mutatja be Bagó Bertalan rendezésében Gogol klasszikusa, A revizor új adaptációját, Az ellenőrt. A főszereplő, a félreértések lavináját elindító csibész figurát Ionescu Raul formálja meg. A bemutató előtt adott interjúban a színész Hlesztakov antihős-jellegéről, a darab humoráról és a felkészülés folyamatáról beszélt a Deszkavíziónak.
Ionescu Raul nem tartja Hlesztakovot egyértelműen negatív hősnek, hanem inkább egy olyan figuraként kezeli, akit magával sodor a helyzet. A színész szerint nem biztos, hogy a karakter szerethető, de amit elindít, az igen.
„Van benne valami deus ex machina-szerű: bár a saját malmára hajtja a vizet, de teszi mindezt egy olyan gyarló közegben, hogy nézőként az az érzésed támadhat, hogy valamilyen furcsa módon mégis helyreáll az egyensúly, hiszen végül azok járnak pórul, akik maguk is csalók, elnyomók.”
Arra a kérdésre, hogy a lassan 200 éves történet miért tud még mindig vicces lenni, Ionescu Raul egyértelmű választ adott: az emberi természet és a korrupció örök: „Politikától függően vagy függetlenül, annyi biztos: amíg mutyi van, addig revizor is van, és addig vicces is lesz.”
A humor forrását a nézők kivételezett helyzetében látja: be vagyunk avatva a tisztviselők takargatnivalóiba, és innen, a felsőbbrendűség kényelméből nevethetünk a teljes abszurditáson. Ugyanakkor emlékeztet Gogol híres, önreflexív mondatára is, ami nem engedi meg a teljes kívülállás luxusát:
„Közben pedig mégsem egészen engedhetjük meg magunknak a kívülállóság luxusát, mert ott van az a híres mondat is, amit Gogol a darab végén a polgármester szájába ad: ‘Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!'”
A karakter felépítésében Bagó Bertalan rendezőnek pontos elképzelései voltak, amelyeket Ionescu Raul igyekezett integrálni. Kiemelt egy kulcsfontosságú instrukciót, ami elindítja a tévedések lavináját: „Bercinek az volt az instrukciója, hogy a figura ‘előre menekül’. Éppen ettől válik félreérthetővé a polgármester számára: az az információ, amit ő tudott — vagyis hogy Hlesztakov a revizor —, mintegy igazolódni látszik attól, hogy a fickó hirtelen szinte agresszívan reagál.”
A színész utalt arra is, hogy Hlesztakov és Liliomfi gondolkodásmódja között is felfedezett hasonlóságokat a gyors reagálás és a hirtelen ötletek terén, bár elismerte, hogy a két figura motivációjában van különbség. Ionescu Raul a jövőben is szívesen találkozna a Liliomfival, vagy valamilyen nagy klasszikus „genyó karakterét” formálná meg Shakespeare-től.