Rengetegen voltak kíváncsiak a Csokonai Színház épületbúcsúztatójára az elmúlt két hétben. Valódi happeninggé, színházi interaktív élménnyé alakult a tulajdonképpen már augusztus 18-án, a Lighthouse On fénytárlattal indult program.

Szabadtéri és erkélykoncertekkel, nyílt próbákkal, kulisszajárásokkal, fáklyás felvonulással várták közönségüket, sőt többszáz ember kezében vándoroltak az utóbbi évek ikonikus kellékei és jelmezei, a Pál utcai fiúk zászlója, Sancho Panza szamara vagy épp Júlia kádja, új helyükre. Bár már a szeptember második felében bemutatandó Őszintén szólva című vígjátékot rendezi, számos eseményen részt vett Gemza Péter, a színház igazgatója is.

„Méltón búcsúztunk a történelmi épülettől, hisz egy nagyon jól sikerült két hetet tudhatunk a hátunk mögött” – mondta a fáklyás felvonulás után.

„Mi nyilván nem tudunk nem érzelmileg viszonyulni ahhoz, hogy itt hagyjuk mindennapi életterünket, a színpadot, az irodákat, de izgalommal várjuk a most következő átmeneti időszakot is. A fáklyás felvonuláson valóban azt éreztem, hogy jelképesen átvittük azt a tüzet, amit a Csokonai képvisel a többi játszó-és próbahelyünkhöz, szimbolizálva a folytonosságot. Nagyon örülök, hogy az elmúlt két hétben rengetegen csatlakoztak a programjainkhoz, hogy a színház sorsa ilyen sok ember szívügye.”

A szinte már kiürített helyiségek miatt a naponta indított kulisszajárásokra érkezők már nem nézhették meg a fodrász-, kellék-, vagy jelmeztár látnivalóit, így a színészek kárpótolták őket személyes hangvételű színházvezetésükkel.

A nézők megtudhatták kinek milyen rítusa van színpadra lépés előtt, kit milyen élmények kötnek a háttérdolgozókhoz vagy a színház egy-egy szegletéhez. A színészek közül többen is beszéltek arról, hogy a próbák, a napi munka mellett igazából most vált számukra is realitássá, hogy el kell menniük a jól ismert falak közül, hogy új öltözőket, új próbahelyeket kell megszokniuk.

Az örök optimista Varga Klári két erkélykoncertet adott, egyfajta ízelítőt a most pénteken bemutatandó Az öreg hölgy látogatása zenei anyagából, Herczeg Tamással. A koncert előtt beszélgettünk vele, és azt mondta, nem tart a költözéstől. „Felszabadító volt a koncertünk, mert váratlan, új utakat nyitott meg. Az újrakezdés mámora volt benne, sokkal kevésbé a búcsúzás. Úgy gondolom, hogy minden változás, a nehézségek ellenére is, kapukat nyit meg, katalizálja a kreativitást.”  

Ahogy a Színházak Éjszakája programjaiból, úgy a mostani programokból sem maradhattak el a nyílt próbák, amelyek mindig jó referenciák a rendezőknek és a színészeknek is arra, hogy felmérjék, hol tartanak a munkában, rezonál-e már a közönség egy-egy jelenetre. A francia vígjáték, az Őszintén szólva próbáira két alkalommal ülhettek be azok, akik Gemza Péter rendezői instrukcióra és a vígjáték szereplőinek munkájára voltak kíváncsiak. 

Wessely Zsófia, a darab egyik főszereplője szerint a közönség jelenléte és a belőlük áradó energia a sajnálatos helyzet adta hosszú kimaradás után felüdülést jelentett a színészek számára. „Pozitív visszajelzést kaptunk arról is − tette hozzá a színész−, hogy a darab ma is aktuális, jelen helyzetben is kiváltja a várt hatást. Megnyugtató számomra az is, hogy ebben a több oldalról is kissé kaotikus helyzetben sem mondanak le az emberek a színház világáról. Pozitívan állok a kiköltözéshez, és bár a változás mindig kockázatos, bízom a debreceni közönség szeretetében.”

Valódi kapcsolatépítő tréning volt az élőlánc a színház dolgozóinak is, hisz a színészektől kezdve a bérügyi dolgozókig sokan adogatták egymásnak és a résztvevőknek apróbb nagyobb kellékeket, jelmezeket. Néhol lelassult a sor, mert ki-ki próbálgatott egy kalapot, egy ruhát, vagy épp felhívtak valakit a Macskajáték ódon telefonjával, vagy a címkék alapján próbálták beazonosítani, mikor kin láttak egy-egy ruhadarabot, cipőt, csizmát. Mészáros Ibolya is megszakította az Őszintén szólva próbáját, hogy beállhasson a kígyózó sorba.

„Szívmelengető volt látni azt a sok embert, aki eljött, hogy velünk együtt jelképesen kiköltöztesse a színházat. Jó élmény volt kézről-kézre adni a sok kelléket, jelmezt, parókát, és feleleveníteni azt a sok emléket, ami ezekhez a tárgyakhoz köt minket.”

A színpadi játékot, a Csárdáskirálynőt kétszer is játszották a két hét alatt, szellemi vetélkedővel egészítették ki. Arra kértek két, Debrecenben jól ismert kvízmestert, hogy készítsenek egy a Csokonai Színházra hangolt játékot. Hat csapat mérte össze a tudását az augusztus 27-i kvízen. A természetjárók csoportja nyert, akiknek Vékony Anna volt a csapatvezetője. Boruzs János kvízmester azt mondta, érdekes kutatómunka volt színházi kvízt készíteni.

„Mivel nem a standard feladatnak bizonyult, kihívásnak tekintettem a színház felkérését, hogy állandó munkatársammal, a fiammal, állítsunk össze egy kvízt, amely a debreceni színházat állítja fókuszba. Utána néztünk a színháztörténetnek, az itt megfordult híres rendezők, színészek, örökös tagok munkásságának. Sok érdekes dolgot találtunk, és azt hiszem a felfedezés öröme átragadt a játékosokra is. Csodálatos élmény volt azért is, mert akiket én nézek a színpadon, azokkal most együtt játszhattam.”

A debreceniek, a közönség a stúdiószínpad falán üzenhetett az épületnek, a társulatnak. A két legmeghatóbb fotóját csatoltuk: 

A rendezvénysorozat végén a nézőkkel közös fáklyás felvonulással vettek szimbolikus búcsút a rekonstrukció előtt álló épülettől.  A gyülekezőket szeptember 4-én a Holdvilág Cafe koncerttel várta Lehőcz Zsuzsa és Takács Dániel az Ady parkban, majd miután mindenki kapott egy fáklyát, harmonikaszóval kísérve sétáltak át a Víg Kamaraszínházhoz, ahol Újhelyi Kinga és Szabó Krisztián koncertje várta a menetet.

A programsorozat ugyan szeptember 5-én, a Bánk bán premierjével véget ért, de a társulat új játszóhelyein és Debrecen innovatív helyszínein a 2020/2021-es évadban is várja a közönséget!