„Ő volt a szakma maga, a dramaturg definíciója” – Radnóti Zsuzsára emlékezik a Vígszínház

„Megrendülve állunk a hír előtt. Ma hajnalban, 88 éves korában elment Radnóti Zsuzsa. A Vígszínház legendás dramaturgja, kollégánk, barátunk, a magyar drámaírók állhatatos mentora, aki csaknem 50 évig volt a Víg dramaturgja. Hivatalosan 1963-tól 2009-ig volt a társulat tagja, de még később is visszajárt és dolgozott nálunk. Ott volt a bemutatókon, az ünnepeinken, minden fontos eseményünkön – legutóbb az 1500. A dzsungel könyvén találkoztunk vele, amelynek dramaturgja volt” – írta közösségi oldalán a Vígszínház.

Mindig csodáltuk műveltségét, tájékozottságát, szorgalmát, türelmét, empátiáját és higgadtságát. Elképzelhetetlen és irigylésre méltó hatékonysággal dolgozott: írók egész sorát ösztönözte arra, hogy darabot írjon, kipréselte belőlük a határidőket, a javításokat, és fáradhatatlanul házalt a darabokkal rendezőknél, igazgatóknál. Spiró György, Nádas Péter, Bereményi Géza, Esterházy Péter, Csurka István, Kornis Mihály, Háy János, Kárpáti Péter, Gyurkovics Tibor – és még számtalan magyar író köszönhette neki, hogy színpadra került, értő szemmel, okos és pontos rendezésben.

A magyar drámairodalom 70-es évekbeli aranykorát hozta el az ő munkássága. Utólag ő szerényen a korszak társadalmi és kulturális sajátosságainak tulajdonította ezt a különös felvirágzást, pedig neki legalább annyi hálával tartozhatunk a remekművekért.

Zsuzsa mindig mindent gondosan elolvasott, még a rosszat is, és ugyanolyan alapossággal kommentelt, véleményezett mindent. Lelkesedett, javaslatokat tett, biztatott, ötletelt. Bárki fordulhatott hozzá tanácsért. Tanított, írt, gondolkodott. Jelen volt.

Ott bábáskodott nagy előadások megszületésénél, csodálatos színművek bemutatásánál. Hatalmas szériák, emlékezetes ősbemutatók fűződnek a nevéhez: első munkája a Vígben a Képzelt riport volt. Már az ötlet is neki köszönhető – ő mutatta meg a kisregényt Marton Lászlónak és Várkonyi Zoltánnak. Aztán következett a Harmincéves vagyok, Eredeti helyszín, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Légköbméter, Házmestersirató, Pisti a vérzivatarban, A sanda bohóc, Kőműves Kelemen, Fekvőtámasz, Ahogy tesszük, Elsötétítés, Príma környék, Kvartett, A dzsungel könyve, A padlás és A Pál utcai fiúk – csak néhány azok közül az előadások közül melyek megszületésénél Zsuzsának elévülhetetlen szerepe volt. Akár az ötlet pillanatában volt jelen, akár egy későbbi ponton kapcsolódott be az alkotói folyamatba, az ő jelenléte mindig garancia volt arra, hogy minőség születik.

Marton László hűséges munkatársa volt az utolsó rendezéséig, és a Vígszínház szellemi társa maradt akkor is, amikor már csak keveset dolgozott velünk.

Igazi bölények, nehézsúlyú színházi emberek között mozgott ő, a törékeny, halk szavú dramaturg. Nem beszélt feleslegesen és nem is beszélt sokat – mégis mindenki adott a véleményére. Egy szakma rangját teremtette meg, vagyis igazából ő volt a szakma maga. A dramaturg definíciója. Hiánya felbecsülhetetlen.

Radnóti Zsuzsát a Vígszínház saját halottjának tekinti.