Orlai Tibor színházi szakember a finanszírozás modelljéről és a feudális Magyarországról nyilatkozott a Magyar Hangnak.

Önfenntartásra kell felkészülnie nemcsak a magán-, de az állami színházaknak is Orlai Tibor, az Orlai Produkciós iroda alapítója szerint.

„Elkerülhetetlen ez az út. Át kell strukturálni a színházak működését, mert hosszú távon nem lesz megoldható az a rendszer, ami eddig működött” – mondja az ügyvezető igazgató.

„Az egész kulturális szakma – a színháztól a zenén át a képzőművészetig – új és ismeretlen helyzetbe került. A koronavírus-járvány kitörésekor már éreztem, hogy semmi sem fog ott folytatódni, ahol abbahagytuk. Most zajlik az átrendeződés. A gazdasági és energiaválság, illetve a kultúrpolitika anomáliái csak tovább nehezítették a helyzetet, amellyel a pandémia következtében szembe kellett néznünk. A kormány számára a kultúra nem kulcsterület, ez mind a finanszírozásban, mind a terület megítélésében egyértelműen látszik. Egyetlen állam sem engedhetné meg magának – bármilyen válságról is legyen szó -, hogy kulturális intézmények sokasága akár csak átmeneti ideig is bezárjon. Az elmúlt időszakban sorra maradtak el a nagy színházak bemutatói, több hónapos bezárással kellett megküzdenie az intézményeknek, miközben a sport világában minden úgy zajlott, mintha mi sem történt volna. Ez egyértelműen jelzi a hatalom prioritásait” – véli Orlai Tibor.

A kérdésre, ma, Magyarországon mennyire tűnik reálisnak az az elvárás, hogy a kulturális élet szereplői maguknak találják meg a működési forrásokat és a közönségüket, a producer úgy felelt:
„A színházi kultúra bizonyos részei – a nemzeti színházak, a függetlenek, a kísérletező műhelyek – nem létezhetnek az állam nélkül. Egy magánszínház felépítheti a saját kis rendszerét, de nem képes létrehozni például egy grandiózus Shakespeare-produkciót, ez is az állam feladata. Egyértelmű ugyanakkor, hogy részben önfenntartásra – vagyis vegyes finanszírozásra – kell felkészülnie nemcsak a magán-, de az állami színházaknak is. Ez elkerülhetetlen, mert hosszú távon nem megoldható a jelenlegi támogatási rendszer. Mi, a kulturális élet szereplői nem mindig működünk a leghatékonyabban és a legoptimálisabban. A színházak esetében néhány korábban természetesnek tűnő dolog 2023- ban már luxusnak számít. Mi például kevés szereplős, alacsonyabb honoráriummal, minimális díszlet-, jelmez-, és kellékköltséggel kalkulált rétegszínházi előadásokat tűzünk műsorra. Az állami struktúrában működő színházak a stúdió- vagy kamaratereikben a támogatás miatt még színpadra tudnak állítani olyan sokszereplős előadásokat, amelyeket csak a jegybevételből képtelenek lennének kitermelni. De sokan rá fognak kényszerülni a változtatásra, hiszen folyamatosan csökken a központi finanszírozás összege, és sok esetben hónapokat késik a támogatás kifizetése. Az is problémát jelent, hogy sokszor születnek olyan 10-20 millió forintból színpadra állított előadások, amelyek jó, ha 8-10 alkalommal láthatók. Emiatt is kell sokkal nagyobb hangsúlyt fordítani a jövőben a koprodukciókra, az együttműködésre. Ez a fennmaradás egyik záloga. Meg kell találni az új utakat, nem szabad a régi beidegződések szerint működni. Az életben maradás törvénye ki fogja kényszeríteni a változásokat, de még egyszer hangsúlyozom, állam nélkül nincs kultúra” – nyilatkozta Orlai Tibor, aki szerint, független színház jelenti a progressziót, a kísérletezést.

„Onnan épül be az új színházi nyelv a kőszínházi kultúrába. Káros az a gondolkodás, ami elveszi ennek lehetőségét. Egy kultúrájára büszke országban alapvető a független előadó-művészeti élet sokszínűsége és meghatározó jelenléte” – tette hozzá.

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.