Decemberben elnyerte a legjobb epizodistáknak járó Aase-díjat, legközelebb az Aliz! c. ifjúsági előadásban láthatjuk a Budaörsi Latinovits Színházban. Spolarics Andreát a Fidelio kérdezte.

A Fidelio cikkéből:

“A színészek általában hűségesek és hosszú éveken át kitartanak egymás mellett. Öt évvel ezelőtt azért jöttem Budaörsre, mert ez volt az a hely ahová hívtak, ahol szükség volt rám, ahol a mai napig elfogadnak és megbecsülnek. Ez itt egy valódi alkotócsapat, mindent közösen csinálunk. Itt nem feltétlenül úgy van, hogy jönnek a rendezők és megmondják, mi legyen. Nagy szkanderezések mennek, de szerintem ez jó” – fogalmazott Spolarics Andrea.

“Negyven éve kutatom ezt a szakmát és harcolok érte, mert színésznek lenni nem könnyű: gyakran sokkal összetettebb, bonyolultabb alkotói munka, mint a rendezői feladat. Például nem könnyű több százszor eljátszani egy előadást, ugyanolyan hőfokon, mindig újat és újat belerakni, hogy ne fáradjon el – és mégsem vagyunk megbecsülve kellőképpen. Úgy gondolom, hogy erről beszélni kell, minél többet, annál jobb” – hangsúlyozta a művész.

“Meggyőződésem, hogy félelemből nem lehet színházat csinálni, csak szabad kreativitásban. Nem feltétlenül azt mondom, hogy szeretetben, mert a színház nem egy szeretet-intézmény, de mindenesetre nyitott légkörben lehet csak dolgozni, ahol akár konfrontálódhatunk is – mert annak nem lesz következménye. A szakmába nem szabad belekeverni a személyes egót. Mi ezzel próbálkozunk itt, én ezért vagyok Budaörsön” – mondta Spolarics Andrea.

A teljes interjú itt olvasható.