Beteljesült a pap jóslata: Barna a miseruha helyett a jelmezek mellett döntött, és számtalan főszerepet játszott el a marosvásárhelyi színházban. Érzékenységről, gyerekkoráról, félelmeiről és vágyairól mesélt a Kultúra.hu-nak.
A teljes interjú itt olvasható.
A marosvásárhelyi színészévekről szólva úgy fogalmazott: „Rengeteg szép és jó szereppel találkoztam, amelyek nagy részét sikerként éltem meg, de ha őszinte vagyok, néhány szerep valószínűleg elment mellettem. Ennek több oka is lehet. Az egyik talán az, hogy nem voltam elég érett. Bizonyos szerepek túl közel voltak az akkori, meg nem oldott küzdelmeimhez. Mondok egy példát: a Platonov az egyik kedvencem volt, imádom a Csehov-univerzumot. Nagy formátumú előadás lett remek alakításokkal, mégis ott motoszkál bennem: nem biztos, hogy kellően bele tudtam helyezkedni Platonov szerepébe. Ami ugyanis a színpadon zajlott, nagyban hasonlított az életbeli történéseimhez. Szerencsés esetben az után, hogy leülepszik benned a lélektani folyamat és a háttérdinamikája, újra elő lehet bányásznod magadból az érzést, de ha párhuzamosan zajlik a valójában megélt és az eljátszott élethelyzet, az nem minden esetben hálás.”
Bokor Barna most a Thália Színház művészeként dolgozik és hamarosan látható lesz a Tündérkert című sorozatban, amelyben Bethlent játssza: „Néha hiányzik az erdélyi aranygaluska, a szabógallérleves, a szülői ház jellegzetes ízei, de főként a táj. A nagyszüleim kertjéből egykor határtalan tér nyílt az erdő, a mező, a sós és édesvizű tavak felé. Folyton kint voltunk, nagyokat kószáltam az erdőben, és még az óvodába is egyedül jártam. Akkor még nem volt olyan kényszer, hogy állandóan kísérgessék a gyerekeket. Ez a fajta önállóság kihalt, mert veszélyes lett a világ. Ma már a természetet is fenyegetőnek érezzük, noha egykor az otthonunk volt. Én azonban azóta is azokból az emlékekből táplálkozom, és gyakran felelevenítem azt a töltést, amit gyermekként magamba szívtam.”
Bethlen szerepéről szólva kifejtette: „Nagyon-nagyon vágytam erre a szerepre, mégis meghökkentem, amikor megkaptam. Bethlen Gábor valóban legendás történelmi személyiség, emblematikus figura, akinek emléktáblák és szobrok hirdetik a nagyságát. Közös történelmünk egyik legfontosabb kulcsfigurája, emlékezete által tisztábban láthatunk rá a kollektív sorsunkra. Ráadásul ő az első olyan filmszerepem, amelyhez a forgatókönyv a komplex emberábrázolás lehetőségét kínálja. Remélem, nem megy el mellettem. Bethlen itt dobog bennem.”