A Stúdió K Nero előadásáról írt a Thealter blogon Czabala Zsófia. A produkció augusztus elsején szerepelt a szegedi fesztiválon, a Régi Zsinagógában.

Czabala Zsófi: Fordul a kocka

Minden sárga és fekete. Legalábbis egy olyan világban, ahol csak sötétség és fény lakik. Egyszer az egyik, másszor a másik, de van, hogy egymást nem kizárva, együtt léteznek. A Stúdió KNero című előadása is ezzel a két színnel játszik, hogy vizuálisan megjelenítse a véres költő dicsőségét és bukását.

A térrel folytatott játék szolgáltatja az alapot: Fekete Anna díszlete egy olyan összetett hely, kocka, ahol bármi megtörténhet. Alapjában véve befelé szűkülő tér, mégis variálható akár azzal, hogy elemeire bontható, akár azzal, hogy elforgatható, félredönthető és százféleképpen berendezhető.

Akkor csúszik szét először a kocka és kerül a császár fejjel lefelé, amikor Nero személyisége és gondolkodása alapjaiban változik meg. Az előadás vége felé, Poppea és leendő gyermekük megölése után a császár bánatának szimbolizálására, kibillenésére a kocka élére áll, Nero pedig kétségbeesetten teszi fel a kérdést: „Ki vagyok én igazán?”

A császár elméjeként is felfogható térben mindössze egy fekete, sokszor kibillenő szék a hatalmat, egy aprócska zongora pedig a művészetet jelképezi, ami Nero halálakor darabjaira törik.

Hegymegi Máté fizikai színházában nagyban épít a színészek mozgására, fizikumára. Gondoljunk csak bele, mekkora erőfeszítést igényel megállni egy instabil, aprócska zongorán a ferde talajon, illetve fejjel lefelé lógva monológot mondani.

Egyszerre hátborzongató és részvétet keltő a főszereplő, ifj. Vidnyánszky Attila alakítása. Lélekjelenlétével betölti a rendelkezésére álló teret, tekintetével mélyrehatóan kutat válaszok és elismerés után. Elhiteti velünk gyámoltalanságát, hogy aztán egy jól irányzott ütéssel gyomorszájon vágjon.

Izgalmas végig követni, hogyan válik a kezdetben uralkodni nem akaró, művészlelkű fiatal megbántott, bosszúvágyó gyilkossá, aki kedvtelésből és meggondolatlanságból öl pusztán azért, mert azt éreztették vele bizalmasai, hogy mindezt megteheti, semmi se tilos. A végén megtörik, de nem adja fel, halálra ítélése pillanatában is csak azt szajkózza: „helyre tudom hozni.”

(Stúdió K Színház: Nero)

Fotó: thealterphoto2021

A Thelater blog írásait itt érhetik el.