Gáspár Sándor a saját filmjeiről, Ibsenről és a színházi fizetésekről

Az Üvegtigris Rókájára és a Csapd le, csacsi! Huszár Gézájára máig emlékeznek a nézők, Gáspár Sándor mégis nehezen nézi vissza a saját filmjeit. A hetvenéves színész a Magyar Nemzetnek arról is beszélt, hogyan készül a Solness építőmester címszerepére, és miért sürgeti a színházi dolgozók bérrendezését.

„A forgatás befejezése után, a bemutató környékén kifejezetten rettegek is, mert nagyon rossz néző vagyok” – mondta Gáspár Sándor Ménes Márta Magyar Nemzetben megjelent interjújában. Forgatás közben már kialakul benne egy kép a filmről. A vetítésen viszont azt a változatot látja, amelyet a rendező és a vágó a saját nézőpontja szerint alakított ki. Ilyenkor nehezen tud elvonatkoztatni attól, hogy ő hogyan képzelte el a jelenetet, és először a saját játékával elégedetlen.

Néhány év távlatából már könnyebben örül annak is, hogy részt vett a munkában. A nézők egészen másképp emlékeztetik a szerepeire. Volt, hogy egy benzinkúton, egy étteremben vagy épp a szőlőhegyen idézték fel valamelyik filmjét. A hetvenéves színész idén a CineFest életműdíját kapta meg, és Prima Primissima díjra is jelölték. Egyetlen kedvenc szerepet mégsem tud kiválasztani. A korábbi társulataihoz, az előadásokhoz és az egykori kollégáihoz egyaránt kötődik.

Solness és a fiatalabb nemzedék

A székesfehérvári Vörösmarty Színházban Henrik Ibsen Solness építőmester című darabjának főszerepére készül Bagó Bertalannal. Az interjú idején még a próbák elején jártak. Gáspár Sándor a címszerepet korábban játszó Básti Lajos, Bálint András és Mácsai Pál alakításairól olvasott, de egyik előadást sem látta. Őt most az foglalkoztatja, képes-e egy sikeres ember átlépni azokat a határokat, amelyeket maga szabott meg. Ibsennél a kérdés a torony tetején szó szerint is felmerül.

Az építőmester és a fiatalabb nemzedék konfliktusa kapcsán a saját helyzetéről is beszélt. A társulat idősebb tagjaként azt is mérlegeli, mikor nyit utat a fiatal kollégáknak, és mikor akadályozza őket akaratlanul. A szerepformálásról szólva úgy fogalmazott, hogy „a lelki hitelesség az alap”. Szerinte egy ellenszenves figuránál is meg kell érteni, mi mozgatja a döntéseit. A székesfehérvári színész ebben az évadban a Solness építőmester mellett A miniszter félrelép és a Bolha a fülbe című vígjátékban is játszik.

A közös élmény és a színházi bérek

A történetmesélést háttérbe szorító előadásokat érdekes kísérletnek tartja, de nem szeretné, ha ez lenne az elvárt forma. Színészként emberi sorsokat akar megmutatni, és úgy látja, a nézőkben is megmaradt az igény arra, hogy együtt éljenek át egy történetet. Székesfehérváron ráadásul ugyanannak a színháznak kell eltérő ízlésű nézőket megszólítania. Budapesten több társulat között oszlik meg ez a feladat.

A vidékre szerződő fiatalokról szólva azt emelte ki, hogy sokan a fizetésük mellett is szülői segítségre szorulnak, vagy a szabadidejükben vállalnak munkát. „Ez méltatlan helyzet” – mondta, hozzátéve, hogy a gond a színházak műszaki és irodai munkatársait is érinti. A független színházak finanszírozására nem kínált kész megoldást, de azt szeretné, ha a dolgozók megélhetésének rendezését nem halogatnák.

A teljes interjú a Magyar Nemzetben olvasható.