Grecsó Zoltán Geltz Péterről: „Nem tudok szó nélkül elmenni a halála mellett”
2026. november 19., csütörtök 12:52
A Jurányiban történt találkozásaikat és közös munkájuk emlékét idézte fel Grecsó Zoltán táncművész a hetvenéves korában elhunyt Geltz Péterről. Az Andaxínház társalapítóját olyan alkotóként idézte meg, aki kivételes pontossággal látta meg a másik munkájában azt, amit ő maga még nem vett észre.

„Nem biztos, hogy nekem kellene nekrológot írnom Geltz Péterről. Mégsem tudok szó nélkül elmenni a halála mellett. Ahogy életében sem tudtam soha közömbösen elmenni mellette, amikor újra és újra összetalálkoztunk a Jurányiban. Most megszakad a szívem.
Péter a magyar alternatív és kísérleti színházi élet különleges, sokoldalú alkotója volt. Kőszínházi szerepek után az Artusban dolgozott, majd 1990-ben Zsalakovics Anikóval megalapította az Andaxínházat. Színészként, rendezőként, koreográfusként, zeneszerzőként és íróként is alkotott. Egy olyan színházi nyelv létrehozásán dolgozott, amelyben a mozgás, a szöveg, a zene és a gesztus egyetlen szerves egységgé válhatott.
Egyszer, talán kétszer dolgoztunk együtt. Arra viszont egészen pontosan emlékszem, milyen elképesztő sasszeme volt a részletekhez. A vesémbe látott. Olyan pontossággal érzékelte, mi történik bennem és a munkámban, és olyan érzékenyen tudott segíteni, amire csak egészen kivételes alkotók képesek.
Mindig nehéz volt elmennem mellette a Jurányiban. Láttam, milyen nehéz körülmények között él, és mennyire küzd azért, hogy a rendkívüli tehetségének megfelelő alkotói életet élhessen. Egyre inkább azt éreztem, hogy az életben maradásért és az önmagával folytatott küzdelemért kell feláldoznia azt az energiát, amelyből művészet születhetett volna.
Talán ez fáj most a legjobban. Hogy mennyi minden maradt benne. Mennyi minden nem születhetett meg abból a rendkívüli érzékenységből, tudásból és tehetségből, amelyet hordozott.
És ez nemcsak az ő személyes tragédiája. Ez a mi közös veszteségünk is. Talán a felelősségünk is.
Nagyon sajnálom, Péter. Nemcsak azt, hogy elmentél, hanem azt is, hogy ennyi szenvedéssel kellett közöttünk élned.
Nyugodj békében.”

