„Az art megvan, a business részen dolgozunk” – Interjú Nagy Dórával és Tőzsér Dominikkal
2026. november 18., szerda 11:20
Jó pár küzdelmes, ám sikeres évet tudhat maga mögött két, a 2010-es években alakult független színházi társulás – a Trojka és Gasztroszínház egy ideje közös előadásokban egyesíti a művészet erejét. Függetlenként gyakran szokatlan, ám igazán kreatív megoldásokra kényszerültek. A jövőben nem alkalomszerű támogatásokra, hanem hosszú távú szakmai együttműködésre törekszenek, amelyben már az Art is Business is támogatójuk. Nagy Dórával és Tőzsér Dominikkal többek között új törekvéseikről beszélgetett tartalmi partnerünk.
Az elmúlt keserves évek sok független színháznak jelentették a véget – a Trojka hogyan élte túl?
Nagy Dóra: Úgy, hogy nagyon akartuk. Külön támogatásunk nem volt, az előadásokból befolyt pénzzel gazdálkodtunk.
Hogyan jött létre a társulat 2013-ban?
N. D.: A Trojka egy egyetemi vizsgából nőtte ki magát, Soós Attila és Bárnai Péter munkájából, akik később is rendszeresen dolgoztak együtt, és azt érezték, hogy folytatni akarják az egyetemi kereteken kívül is. Nem volt fix társulatunk, csak stabil alapszínészek – ezért a név: társulás –, a fejlődésüknek több szakasza is volt. Én viszonylag az elején kapcsolódtam be, körülbelül tíz éve.

Akkoriban még nem alakult annyi független színház, mint manapság.
N. D.: A nagyobb független társulatok már akkor is jelen voltak, köztük a ma is működő Pintér Béla és Társulata, valamint a Nézőművészeti Kft. A hozzánk hasonló kisebbekből viszont valóban jóval kevesebb volt. Mi már akkor is egy szűk közönségréteget szólítottunk meg, de ez a kisebb terek járuléka.
Induláskor még kevésbé volt vészes a helyzet a pályázatokat illetően?
N. D.: Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány pályázatot adtunk be és mennyit nyertünk el. Egy idő után már nem pályáztunk, mert tudtuk, hogy úgysem kapunk támogatást. Ki voltak osztva a nyertes-vesztes szerepek.
Olvastam valahol, hogy Hankó Balázs harminc színházat húzott le a pályázók listájáról.
N. D.: Így van, de az is ismert történet, hogy különféle nevesincs színházak és társulatok alakultak nagy hirtelen, akik kifejezetten szép támogatásokat nyertek. Ebből a szempontból lehet rengeteg olyan „független színház”, amely csak nevében létezik.
Mely előadások voltak a nagy sikereik?
N. D.: Gryllus Dorkával az Anna Karenina befejezetlen története című előadás volt az első nagyobb szakmai mérföldkő. A darabot Tolsztoj nyomán Balassa Eszter és a társulat írta, és Soós Attila rendezte. Aztán jött a Cseresznyéskert. Mindkettő hosszú időn át játszott, 2018 óta futó előadás, a Cseresznyéskert idén került le a repertoárról.
És most mi fut a legjobban?
N. D.: Jelenleg a Minden tekintetben című előadás. Karafiáth Orsolya írta a társulatnak, Balsai Móni a főszereplője. És az Anna Karenina is nagy siker még mindig. Jelenleg ezt a kettőt játsszuk, és igyekszünk vinni minél több helyre. Illetve készülünk közös dolgainkra a Gasztroszínházzal.

Mi a Gasztroszínház története?
Tőzsér Dominik: Nagyjából a Trojkával egy időben alakultunk, ám egymástól függetlenül és különböző helyeken. A társulat eleinte Hírös Gasztroszínház néven futott Kecskeméten. A „gasztroszínház” fogalma a Krúdy Gasztroszínházzal jelent meg először Magyarországon – azt a kezdeményezést Tóth Ákos Károly alapította, és pár előadásuk volt.
Ebben az időben nem ismertem őket. Nem sokkal később felkeresett Sárosi Gábor – a jelenlegi művészeti vezető –, hogy ő el tudná képzelni Tóth Ákosék kezdeményezését kicsit más formában. Ekkor „vettük át” és alakult meg a Hírös Gasztroszínház. Alapító volt a trojkás Bárnai Péter is.
Én még ugyanabban az évben vettem át a Kecskeméti Színjátszó Műhely gazdasági vezetését is, tehát rengeteg átfedés volt a Trojka, a Gasztroszínház és a Műhely között is. A Covid-járvány idején – akkor már hat-hét éve dolgoztunk együtt – beszélgettünk arról, hogy ha újraindul az élet, megpróbálhatnánk valami komolyabbat is kihozni ebből az egészből. Hogy a profizmus szervezeti, menedzsmenti szinten is tetten érhető legyen.
Az interjút Erdélyi Z. Ágnes készítette.

