„Nem megy már egyedül” – Finta László utolsó interúja a Revizoron
2026. november 18., szerda 11:45
A Nyitott Műhely megmentésének szándékával készült Borsovszky Éva interjúja Finta Lászlóval, a beszélgetés azonban az alapító halálhíre után búcsúként jelent meg a Revizoron. Finta arról mesélt, hogyan lett egy bőrműves műhelyből a budai kulturális élet találkozóhelye, és kikre bízta volna azokat a feladatokat, amelyeket már nem bírt egyedül.
Finta László halálhírét november 16-án közölték a Nyitott Műhely munkatársai, András Tamara és Csoboth Dorka. A közlemény szerint a Ráth György utcai hely határozatlan ideig zárva tart, a megemlékezésről és a temetésről később adnak tájékoztatást. Finta az interjúban még filmklubot tervezett, és arról beszélt, hogyan lehetne megosztani a Műhely működtetésével járó munkát.

„Rögtön tudtam, hogy erről a helyről van szó, és hogy ez nekem kell”
Finta László a közelben lakott, és sétái során már jó ideje figyelte a sokablakos Ráth György utcai helyiséget, amikor az Expressz ingatlanhirdetései között ráismert. Akkoriban lakásszakkört vezetett, ennek a kibővítéséhez kapott támogatást egy svájci alapítványtól. A Nyitott Műhely első kiállítása Aatoth Franyo tárlata volt 2000-ben.
„Ami nekem a szívügyem volt, az az Édeske, Harasztÿ István kiállítása volt. Rendkívül nagy öröm volt őt itt üdvözölni” – idézte fel Finta. Gerlóczy Sári négy alkalommal állított ki nála, Horváth Blanka képeinek pedig már akkor tárlatot rendezett, amikor a lány hatéves volt. Úgy emlékezett, Gerlóczy Zsigmond is a Műhelyben adta első koncertjét, tizenhárom évesen.
A koncertek után a zenészek gyakran már azt kérdezték, mikor jöhetnek legközelebb. „Visszajáró lelkek mind, és hoznak magukkal másokat is” – mondta róluk. A programválasztásról pedig így beszélt: „Nem zárok ki semmit, mert a lényeg az, hogy ami a színpadra kerül, jó legyen.”
A Vígszínház „helyettes büféje”
Az egyik első beszélgetéssorozat vendége Esterházy Péter volt. Petri György Mosoly című versét Forgách András írta fel a falra egy kiállítás alkalmával, később a barátok fotókat és rajzokat hoztak mellé. „Így organikusan alakult ez” – mondta Finta a Petri-falról.
Bodor Ádám első estjére Parti Nagy Lajost és Szüts Miklóst ültették az író mellé, attól tartva, hogy rövidre zárja a válaszait. „Elhangzott az első kérdés, és akkor Ádám azt felelte: igen. Aztán meg: nem. A hajunk az égnek állt” – emlékezett a házigazda. Végül, mint mesélte, „egy legalább két óra hosszú, csodálatos beszélgetés kerekedett”.
Vallai Péter előadások után nem a Vígszínház büféjébe ment, hanem a Ráth György utcába. „A Nyitott Műhely volt a Vígszínháznak, hát, hogy is mondjam, a »helyettes büféje«” – fogalmazott Finta. A konyhában Závada Pál és Cserna-Szabó András is főzött. Utóbbival Szomjas György filmjeiből terveztek klubot, és Cserna-Szabó minden vetítésre főzött volna valamit.
„Nem megy már egyedül”
Amikor Finta a Facebookon felvetette a bezárás lehetőségét, sokan jelentkeztek, hogy segítenének. „Ezt két napig éreztem így, aztán sok levelet meg segítséget kaptam” – mondta. A Műhely anyagi helyzetéről is beszélt. Az adó egy százalékából nagyjából négyszázezer forint gyűlt össze, és egy korábbi tűzeset után még a helyiség rendbetételével is volt munka.
A feladatok átvételére az elmondása szerint mintegy nyolcvanan írtak neki, közülük ketten személyesen is felkeresték. Finta fokozatos átadásban gondolkodott. „Egyrészt én igyekszem elengedni dolgokat, ők meg remélhetőleg megpróbálják majd átvenni ezeket. Nem megy már egyedül. Egyszerűen olyan nagyra nőtt a Műhely, hogy nem megy.”
Borsovszky Éva a beszélgetés végén azt mondta, szeretné, ha a Nyitott Műhelynek nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is lenne. Finta így válaszolt: „Nekem is ez az elsődleges célom.”

